Megkérek mindenkit, aki a hargitai találkozóra el szeretne jönni, hogy jelezze május 15 ig, mindenképp! Azt is hogy hány személy jön a családból. Mivel itt is,meg a Szigeten oldalon is meg van hirdetve, kérlek írjatok privát üzenetben nekem, hogy össze tudjuk valahol számolni a létszámot. Köszönöm .

Email: tungye@gmail.com

Azt is jelezzétek, ha még nem tudtatok dönteni valamiért, akkor azt írjátok meg, hogy mikorra várható a válaszotok.

Tündi

Szervusztok kedves Barátaim!

Ha nem bánjátok, itt egy szösszenet piciny kis életemből.

Irtam nektek már Csöpi néniről, áldott emlékű szomszédasszonyomról. Hát jó nagydarab volt szegénykém, megvolt vagy 150 kiló is.'98 tájékán történt a vadnyulas históriám. Azért tudom az évszámot, mert akkortájt volt az az úri nyavalyám, a pánikbetegségem, nyomtam vagy 50 kilót vaságyastól.

Történt egy szép napon, mikor már a gyermekek iskolában voltak, jóuram meg elindult dolgozni, hogy éktelen kiabálásra lettem figyelmes.

Szeretett a Nagypapánál lenni. Pedig Tata nem főzőtt olyan jól mint az Anyu, nem is beszélt sokat. Mégis érezte azt a végtelen szeretetet ami az öregből áradt. Még akkor is, mikor megszidta. Nem szelíden szidta, mégsem volt ijesztő.

  Szerette azt a fanyar illatot is ami körüllengte. A pipa illata vegyült a szappan illatával, esténként az egész napi munka izzadságszagával.  Furcsa , nagy darab, csúnya háziszappan volt.Ő is azzal kellett mosakodjon amíg ott volt.  Mégcsak fürdőszoba sem volt, csak egy hatalmas lavór.

Drága barátaim!

A tegnap megnéztem, nem először , a Jézus életéről szóló filmet. Mélyen elgondolkodtatott. Kicsi kis porszemnek érzem magam, ugyanakkor Isten gyermekének, aki engem is úgy szeret, hogy egyszülött fiát adta értem is. És érted is, nyájas olvasóm. Van egy jelenet a filmben, amit többször visszatekertem és mindannyiszor a szívembe hasított. A viharban hánykolódik egy hajón a tizenkét tanítvány. Egyikük arra kéri Jézust, hogy ha Ő tényleg Isten fia, akkor parancsolja azt, hogy a vizen odamehessen hozzá.

Kedves barátaim! Amióta külföldön dolgozom, azóta folyton honvágyam van. De van amit szívesen magammal vinnék mikor hazautazom. Azt a tiszteletet amit itt az emberek egymás iránt tanúsítanak, na, azt simán el tudnám viselni otthon is...

  Sokszor elgondolkodtat egy -egy helyzet. Amikor a zebránál az autós már akkor megáll mikor én még csak a szándékom jelzem, hogy át szeretnék kelni...Amikor nem zebránál megyek át, akkor sem dudálnak rám felháborodva, sőt, ha én intek, hogy menjen csak, elvégre neki van elsőbbsége, még meg is köszönik...Amikor a boltan, ruhavásárlás után otthagytam egy (azaz egy!) centet, és kijöttem, az eladó utánam szaladt az utcára, hogy jajj, ez még az enyém, ez nekem visszajár!

Már zsenge gyerekkorában úton volt mindig. A szüleivel. Anya és Apa mindig vitte. Hol azért mert muszáj volt tovább állni, hol azért mert megunták a környéket. Laktak körgangos bérházban, hatalmas lakásban, laktak kis vályog viskóban, egy elfeledett, poros faluban, laktak pici kis faházban egy gyönyörű tisztáson.

Ez a pici kis faház lett álmai otthona, ahova azóta is visszavágyik. Ott szabad volt nagyon, ott boldog volt nagyon...Nem emlékszik, még nagyon kislány volt, hogy hol állt az a ház.

Kedves barátaim! Geréb Ágika kiegészítését teszem közzé.

Szeretettel köszöntelek Benneteket!

Pár heti vajúdás eredményeként megszületett az erdélyi nyári találkozó programja.
Próbáltuk úgy összeállítani, hogy mindenki igényeinek, elvárásainak megfelelő legyen.
Nagyolva az, mit János közzé tett....

Kiegészíteném azzal, hogy a panzió tulajdonos részéről bónuszként részt vehetünk egy esztenalátogatáson (ingyen kóstolás :), valamelyik este egy háromórás élő zenés táncházban (táncoscipőt hozzatok :), valamint, aki tud vagy meri, a lovaglást is kipróbálhatja.

Áldott reggelt barátaim! Bizony mondom néktek, érdemes volt a cigarettától búcsút venni! Halljátok-é? Finomabb a kávé, az étel! Mit finomabb? Íze van! S a mozgás! Legalább akkora örömet okoz , mint a cigaretta...Na jó, nagyobbat, mert közben ott a jóleső tudat, hogy hasznodra válik...

 Nem mondom...kívánom a cigit néha...Sőt , van, hogy a fél életem odaadnám egy szippantás jó büdös füstért...De ilyenkor az jut eszembe, hogy ha most rágyújtok, mindent elrontok.

Senki volt, nem létezett...Egy senkit, ugyebár szeretni sem lehet. De gyülölni sem...Csak átnézni rajta. Hisz ő nincs. Ha valamit tesz, talán egy pillanatra észereveszik. De ha hallgat senki nem szól hozzá, hisz nem is tudják, hogy létezik. Pedig volt idő, amikor Senki is azt hitte, hogy valaki...De tévedett...Újra ,és újra rá kellett jöjjön, hogy ő mégiscsak senki marad. Annyira, hogy tényleg levegőnek nézik. És nem csak fizikailag. Sőt, fizikailag van amikor valakinek gondolják.

Szép jó reggelt barátaim! Hát, nagy elhatározásra jutottam. Az utóbbi időben nem jól érzem magam, sűrűn fáj a fejem, nehezen lélegzem, hamar fáradok.

 Ettem én vitaminokat, sétáltam én nagyokat, de nem és nem lettem jobban. Elkezdtem hát kocogni. Persze nem minden nap, na...Mert volt olyan, hogy ki-ki hagytam...Jajjj, most esik, jajj, most fúj...jó kis kifogások...

  De a cigit, azt rendületlenül szívtam. Ha esetleg este elfogyott, már aludni sem jól aludtam, azt tervezgettem kétségbeesve, hogy ugyan mit csináljak addig amíg kinyit a trafik, hogy üssem el az időt...Mert felébredtem már hajnalban, és nem tudtam rágyújtani!

Gyűlölöm a tavaszt...nem kell már a kikelet...
Gyűlölöm a létet, nem kell már a lélegzet.
Mi végre süt a nap, minek kell még a fény,
Mire jó még a holnap, mire jó még a lét.
Kínrímek születnek szívemben,
Fájdalom van a lelkemben...
Kínoznak vágyak, melyek nem teljesülnek,
Nem marad más csak meddő ígéret...
Kínoznak hiányok, melyek szétmarnak,
Bennem vannak és békét nem hagynak...
Feloldozást adni nem tudok,
Nem tudok, pedig szívből akarok...
Kínrímek vannak szívemben,
Fájdalom van a lelkemben...

Szombaton ebéd után konganak a bevásárlóközpontok, alig egy pár vásárló lézeng a polcok között. Szeretem ilyenkor megejteni a heti élelem beszerzést.

 Ma is fogtam a kis gurulós bevásárlókocsimat, és elindultam. Gyönyörűen süt a nap, meleg van, egész jól éreztem magam...

 A boltban, ahogy számítottam is rá, alig pár ember volt. Többek között egy jó ötvenes pár. Vásárlás közben többször összefutottam velük...Hát mit ne mondjak...én éreztem magam rosszul azért amit a nő csinált a férfival.

Murok vagyok, szervusztok. Szép narancssárga a színem, van amikor kissé a vörös szín felé hajlok. Van , hogy nyúlánk, karcsú vagyok, van hogy kicsi tömzsi... A gyerekeknek azt szokták mondani, hogy , ha engem esznek, akkor jól tudnak majd fütyülni:)) Na, lehet, nem is olyan nagy lódítás ez:))De az biztos, hogy jobb lesz a látásuk, élesebb lesz tőlem. Te, tudod mit szeretek? Mikor a gyerekek esznek, csak úgy harsogok a foguk alatt:) Még az se rossz mikor levesbe tesznek, na, mert igaz ugyan, hogy megfőznek, de általában nem darabolnak fel...De főzelék nem szeretek lenni!!

Van az úgy, hogy nem jó semmi,


Van az úgy, hogy szeretnél máshol lenni.


Mert nem találod a helyed sehol,


Legyél bárhol a világon.



Van az úgy, hogy rajtad nem áll,


Van az úgy , hogy az élet megáll.


És olykor indulnál tovább,


De visszatart a komisz világ.



Hiába hív a boldogság,


A szikrázó mennyország,


Neked maradnod kell,


Neked menned nem lehet.



Kötnek kötelességek,


Kötnek az ígéretek.


Kötnek az elsírt könnyek.

Gazdag a mi gyönyörű anyanyelvünk! Sok szép kifejezés van, én most mégis a legszebbről, a szeretetről írok neked, nyájas olvasó. Érdekes, bármelyik szó közhellyé válhat, de a szeretet soha. Bárhányszor halljuk, mindig jó érzés tölt el. És mily sokoldalú! Mert ha ízlik egy finom étel, azt mondjuk rá : szeretem. Ha megveszünk egy szép ruhát, szeretjük viselni. És mennyivel mélyebb mikor azt mondjuk: szeretem a gyermekem, az unokám, a barátom!

 Tudtad, kedves olvasóm, hogy a magyar az egyetlen nyelv a világon, ami megkülönbözteti a szeretet szót a szerelemtől?

Kedves barátaim,

   nem tudom, jó helyre írom -e ezt a bejegyzést, ha nem, elnézést kérek érte. Egy cikksorozatra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet a kolozsvári Szabadság c. napilap közölt ez év március 5. és április 9. között öt részben. Egy marosvásárhelyi tanár, Agyagási Vidor írja le 1889-ben Erdélyben megtett 769 km-es kerékpárútját , nagyon érdekes és jól megírt kordokumentum.Megtalálható a www.szabadsag.ro archívumában a Barangoló rovatban, szombati vagy vasárnapi számokban.

Lubickolok...biztonságban érzem magam. Jó itt, itt van Anya is. Sosincs hideg, átölel a jó meleg. Azt mondják, hogy egyszer csak megszűnik ez...Ki kell mennem a Világba. Az vajon mi? Vajon jó, vajon ott is lesz Anya? Vajon ugyanez az Anya lesz? Na, most inkább nem törődöm ezzel, inkább úszom még egy kicsit...

Jé! Tényleg kijöttem! Brrrrr, itt hideg van! Itt sok az ember... De itt van Anya! Ugyanaz az Anya! És most Anya becsomagol valamibe, ez jó, ez meleg...Igaz , nem olyan meleg mint odaát...de jobb mint amikor megérkeztem.

A múlt hét közepén Kézdivásárhelyen járva meglátogattam az ottani céhtörténeti múzeumot ,azzal a nem titkolt szándékkal ,hogy felkeresem az 1974 óta itt „tartózkodó“, időnként rejtegetett Zsuzsi és Andris babák népviseletbe öltöztetett gyűjteményét . Képeket közöltem róluk oldalunkon ,most néhány sorban ismertetném történetüket is . A Ceausescu – diktatúra utolsó éveiben rejtegetni kellett a babákat , a múzeum lezárt termeiben

Hangulata van minden napnak...Mindenhol a világon. Legyen bár esős vagy napsütéses, havas vagy szeles az idő, mindig mindenhol vannak boldog emberek, és vannak boldogtalanok. Na meg persze ott vannak az örök elégedetlenek. Nekik akkor sem jó semmi, ha napsütésben fürödhetnek, akkor sem, ha csillogó, szikrázó havas tájon sétálhatnak. Szegények...Mindenben a hiányt látják. Nem tudnak örülni, nem tudnak élni. De talán mégis van valami ami örömet okoz nekik. Az, ha éppen megtalálják azt amiért boldogtalanok lehetnek aznap...

A lány repült. Repült a kerékpárral, a fellegekben érezte magát. Gyönyörű volt a tavaszi reggel. Még nagyon korán volt, kihaltak voltak az utcák. De a madarak dallamos csicsergése betöltötte a világot. A levegő balzsamos volt, mélyen beszívta, érezte, hogy tisztul a tüdejével a lelke, a szíve, az érzései. Most már boldog, most már az is marad! Tudta, hitte. Pedig nemrégen még összetört szívvel, bánatos, nagyon bánatos lélekkel, megsemmisülve állt a világban.Azt hitte, hogy becsapták, azt hitte hogy vége a világnak.

Szép jó reggelt , feleim!

 Történt egyszer, hogy a jó sorsom elvetett a magyar határon is túlra. Ide mentem csak, nem messze, Ausztriába.

Egy nénit ápoltam akinek igen népes volt a családja. Sétáltattam a mamit a tolókocsival, hát egyszer látom kiirva egy kisbusz oldalára, hogy azt mondja: echte ungarische langos. (igazi magyar lángos). Tolonganak ám a derék osztrákok, s gyúrják a sok lángost. Na, mondom, közelebb megyünk, veszünk mi is egyet, s megfelezzük a mamával.

Bizony mondom néktek kedves feleim, nem könnyű egy ifiasszony élete....

Megboldogult fiatalasszony koromban éppen első karácsonyunkra készültünk férjurammal. Mint emlitettem, a férjem falusi gyerek volt. Anyósom ,Isten nyugosztalja szegényt, beküldött apósomtól egy kis hazai disznótorost. Azt üzente, hogy minden kész a töltött káposztához, a hús be van kavarva, csak töltsem meg a káposztalapikat. No, én be is töltöttem olyan takaros töltelékek lettek, hogy 2 percenként a csudájára jártam a fazék felé, annyira tetszett a művem.

Kedves barátaim!

Szilveszter Csilla Melinda tagunk levelét másoltam be ide. Segítsünk, ha tudunk!

Székelykeresztúrhoz tartozik egy hely, aminek Kárahegy a neve. Onnan kapta ezt a nevét, hogy az előítélettel rendszeresen és szívesen élő emberek, az ott élő emberekre azt mondták: "kár a hegy is nekik". Persze, hogy sokfélék vagyunk: szegények, gazdagok, illatosak és izzadtságszagúak...De mi van akkor ha gyerekek lesznek előítéletek börtönébe zárva? Na ekkor felkapjuk a fejünket!

Verőfényes vasárnapot Nektek, kedves barátaim!

  Nosztalgikus hangulatú szösz kívánkozik elétek...Ki emlékszik a Kojak szopókára? Nem, nem nyalóka volt az...Magyarországon az volt, de Vásárhelyen biztos, hogy szopóka volt! Egy bácsinak volt egy Pegas biciklije, fehér köpenyben, vicces fehér sapkában tekerete a kerákpárt, elől, hátul egy-egy dobozban sok -sok Kojak szopókával, és közben kiáltotta : Kooooojak,Koooojak! Mi meg rohantunk egy lejért haza, hogy vehessünk...

Kedves Barátaim!

  Az oldal moderálás jogát felváltva végezzük névtelenül, az esetleges félreértések elkerülése véget. Ezért az eddigi moderátorok joga a mai naptól megszűnt. Aki segíteni tud, kérem jelentkezzen.

LPT

vezető

Dóra

Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget  törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük! Admin

Áldassék az Úr neve, barátaim!

Ma délelőtt Anna barátnőmmel skypeoltunk, és minden előzmény nélkül eszembe jutott egy gyerekkori élményem. Hamarjában el is meséltem Annának, sőt, még vagy kettőt -hármat ...

 Ami eszembe jutott: blokkban laktunk, a Tudorban, Marosvásárhelyen. De a régi Tudorban elég nagy zöldövezet volt a blokkok körül. Nyáron ezeket a területeket karbantartották, természetesen. Azt nem tudom kinek ,minek lehetett az alkalmazottja aki a fűvet kaszálta, de tény, hogy időnként megtette egy bácsi :) .

Kedves Barátaim! Újra elérhető az erdelyimagyarok.com oldal. A mi célunk nem a közösség szétdarabolása, ezért megtettük az első lépést a helyzet normalizálódásáért. Lépés, amelyikre a reakciót kivárjuk, remélve, hogy  pozitívan zárul. Ezután döntünk, hogyan tovább! Köszönjük! Az http://erdelyibarataim.network.hu  oldal csapata.

                  Feri bá megrögzött agglegény maradt.Szálkás,vézna alakja,

        szófukar természete legénykorában sem válhatott előnyére.A női

        szíveket nem ostromolta,így őt is megkímélték az érzelmi viharok.

        Szerény falusi hajlékában éli napjait fehérszőrű kecskéjének

        társaságában.A jámbor jószág finom tejecskével szolgálja meg

        gondviselője jóságát.

                 Amikor a művész a portához ér,Feri bá az udvaron kaszálja

        a térdig érő burjánt.Illedelmesen beköszön,ahogy ez falun szokás,

        aztán szóba elegyednek.Nehezen indul a társalgás,de a művész

        megtlálja a módját,hogy szóra bírja a hallgatag atyafit.Abban is

        megegyeznek,hogy másnap sor kerülhet a szénacsűr lefestésére.

Szeretettel üdvözlök mindenkit!

ddz

Hiányzik az anyám,

Hiányzik az apám.

Hiányzik a hazám,

Hiányzik az iskolám.

Hiányzik a pajtásom,

Hiányzik a játékom.

Hiányzik mindig valaki,

Hiányzik mindig valami...

Hiányzik a kedves tanár,

Hiányzik a legjobb barát.

Hiányzik a vidám rét,

Hiányzik a napfény.

Hiányzik a jó meleg,

Hiányzik a kikelet.

Hiányzik mindig valaki,

Hiányzik mindig valami...

Hiányzik a meleg nyár,

Hiányzik a sok virág.

Hiányzik a társaság,

Hiányzik a kacagás.

Kedves olvasóm!

Bemutatkozom: becsületes nevem Lakó Tünde, melyet férjhezmenetelemkor szereztem.Na, nem a Tündét, hanem a Lakót:) . Péterfi lányként jöttem a világra, Marosvásárhely csodás városának szülészetén. Anyukám és Apukám igen-igen örültek nekem, azóta se senki annyira mint ők. Csodás gyerekkorom volt, mely mindössze 12 évig tartott, drága Édesanyu haláláig. Akkor valami megszakadt bennem...Sose heverem ki, sose mondom, hogy enyhült a fájdalom.

Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget  törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!

Admin