Gazdag a mi gyönyörű anyanyelvünk! Sok szép kifejezés van, én most mégis a legszebbről, a szeretetről írok neked, nyájas olvasó. Érdekes, bármelyik szó közhellyé válhat, de a szeretet soha. Bárhányszor halljuk, mindig jó érzés tölt el. És mily sokoldalú! Mert ha ízlik egy finom étel, azt mondjuk rá : szeretem. Ha megveszünk egy szép ruhát, szeretjük viselni. És mennyivel mélyebb mikor azt mondjuk: szeretem a gyermekem, az unokám, a barátom!
Tudtad, kedves olvasóm, hogy a magyar az egyetlen nyelv a világon, ami megkülönbözteti a szeretet szót a szerelemtől? Mi szeretjük a családunkat, szeretjük a dolgainkat, és szerelmesek vagyunk ! Ezt a világon egyetlen nyelvben sem leled meg...Ezért is tudjuk minden más népnél jobban, hogy a szerelem egy idő után szeretetté kell szelídüljön. Mert nem lehet mindig olyan magas hőfokon élni mint a szerelem ideje alatt ...
És hányféleképpen szeretünk! Az anya féltőn, gondoskodóan, az apa játszva, tanítva. A nagyszülők kényeztetve. A gyermek ragaszkodva, ártatlanul, feltétel nélkül. A fiú zavartan, a lány odaadóan, a férfi bátran, a nő forrón, elfogadóan...
És szeretjük az állataink. A hűségükért. Szeretjük a virágaink a szépségükért. Szeretjük a vízet, a hegyeket, a természetet, az Istent.
Szeretünk....És ezért legyünk hálásak nap mint nap. Mert, gondoljunk csak bele! Mily sivár, színtelen lenne az életünk e nélkül a felemelő érzés nélkül!
Ma ezt a szeretetszikrát juttatom el hozzád, drága olvasó! Fogadd akkora szeretettel, amekkorával én küldöm Neked!
Tündi
Kommentáld!