Erdélyiek: blog

Szeretettel köszöntelek a Erdélyi barátaim közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!

Admin

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 163 fő
  • Képek - 668 db
  • Videók - 56 db
  • Blogbejegyzések - 145 db
  • Fórumtémák - 3 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,

Erdélyi barátaim vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Erdélyi barátaim közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!

Admin

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 163 fő
  • Képek - 668 db
  • Videók - 56 db
  • Blogbejegyzések - 145 db
  • Fórumtémák - 3 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,

Erdélyi barátaim vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Erdélyi barátaim közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!

Admin

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 163 fő
  • Képek - 668 db
  • Videók - 56 db
  • Blogbejegyzések - 145 db
  • Fórumtémák - 3 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,

Erdélyi barátaim vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Erdélyi barátaim közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!

Admin

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 163 fő
  • Képek - 668 db
  • Videók - 56 db
  • Blogbejegyzések - 145 db
  • Fórumtémák - 3 db
  • Linkek - 7 db

Üdvözlettel,

Erdélyi barátaim vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Erdélyi barátaim hírei

A mi gyerekkorunkban rengeteg fa volt. Fiatal, öreg, égbenyúló, terebélyes, tömzsi, nyúlánk, szóval mindenféle. A mi városunkban mindig sok szép, árnyékos utca, tér volt. Hangulatuk volt ezeknek az utcáknak. És ezt a hangulatot kilencven százalékban a fák, növények adták. Ha azokra a parkokra gondolok, amelyekben játszottunk, legelőször a fák jutnak eszembe. A fák, amelyek árnyékot adtak nekünk, amelyeknek törzséhez kikötözhettük a spárgát, hogy rongyos plédünkből sátrat állítsunk, hogy csak azt említsem, amit egy gyerek szemével láttunk.

Tovább 

Már-már megszokott volt a pálinkaszag, ami belengte a nézőteret. Mihályt, az iszákos doktort (Bányai Kelemen Barna), Ivánt, a megkeseredett egykori bányászt (Viola Gábor), Ilonkát, a városból hazaköltözött, helyét kereső nőt ( Nagy Dorottya), Irmát, a kompótot szatyorszámra hordó szomszédasszonyt (Gulácsi Zsuzsanna) no meg Illést, Irma férjét, a falu (bocsánat, község) egyetlen felnőtt emberét, aki nem iszik alkoholt ( Kovács Botond) , már régi ismerősökként köszönthettem , olyan régi ismerősökként, akiknek érzem a rezdüléseiket, tudom mire mit reagálnak.

Tovább 

 

 Még nem is pirkadt jóformán, mikor anno elindultunk az ócskára. Előtte való este gondosan kiválogattuk amit eladni szándékoztunk, ami feleslegessé vált számunkra. Megfelelő mennyiségű Vörös Zászlót csúsztattunk a viseletes nagytáska zsebébe, hogy legyen miről kínáljuk a portékánkat. Tettük ezt télen-nyáron. A buszon tömeg volt, ráaadásul aki annyira korán indult ki, az mind árulni ment,  a sok csomag is nagy helyet foglalt. Emlékszem, mennyire fáztunk sokszor, még nyáron is elég hűvös volt, amíg fel nem kelt a nap.

Tovább 

 Bizony, manapság nem kell gondolkodnunk azon, hogy mit hol vásárolunk meg, honnan szerezzük be, sokkal inkább azon, hogy miből. A fenti állítás csak akkor igaz, ha nem számít nekünk a minőség. Mert bizony roskadoznak a polcok a "hyper" meg "szuper-marketekben". Elvesszük a sok használattól rozsdásra kopott bevásárlókocsit, betoljuk a standok közé, és mondhatni vakon rakjuk tele különböző "élelmiszerekkel". Nem véletlen az idézőjel. Mert  ha elolvasnánk azt amit rajtuk írnak, akkor borzadva dobnánk vissza a helyükre.

Tovább 

 A minap arról írtam, hogy milyen veszélyesek a járdák, terek Marosvásárhelyen, a havat, majd a jeget senki nem takarítja el. Most maga a természet gondoskodik róla, hogy eltűnjön. És ott marad a következmény... Temérdek víz. Az ember lánya áll és toporog, töpreng, hogy merre is kerülje ki. Adott egy tócsa. Mit tócsa? Ezek már kisebb tavak! No, szóval: ott áll ugye ez a tavacska. A jobb szélén magasra nőtt bokrok, a bal szélén szintúgy, a bokron túl parkocska, esetleg oda be lehet menni, átevickélni a sártengeren, és kilyukadni szinte homlokegyenest máshol mint ahol szeretnénk.

Tovább 

 ... azt is megmondom, hogy mit! Sőt, kedves olvasó, azt is hogy hol. Létezik ugyanis Marosvásárhelyen egy klub. Egy olyan klub ahol játszhatunk kedvünkre. Társas játékot. Igazi, hús-vér emberekkel, szemtől szembe. A klub lelkes kitalálói és működtetői, Valics Lehel és Koncz Levente célja elsősorban az, hogy kimozdítsák a fiatalokat a monitor mellől, a négy fal közül. Játszani, ismerkedni, valós társasági életet élni. 2010 áprilisában indult útjára a kezdeményezés, immár harmadik éve működik. 

 Jellemzően a fiatalság, a 16- 25-ös korosztály látogatja a kellemes hangulatú, barátságos játék- klubot.

Tovább 

 Marosvásárhelyen úgy tűnik  igen, a jég az úr. Nagyobb úr mint a hó, mert kitartóbb. És ami nagyon fontos: nem nagyon akad ellensége! Talán majd a tavasz győzi le, de addig semmitől, senkitől nem kell tartania! Rakoncátlankodhat kedvére! Az ember lánya, ugyebár, elindul otthonról. Színházba. Felveszi a legszebb ruháját, hisz mégsem mehet farmerosan Thália templomába. Taxit hív, mert tudja, Jég uraság nem engedi, hogy gyalogoljon, főleg a kissé emelt sarkot nem tűri.

Utolsó hozzászólás

Demeter D. Zoltán üzente 4 éve

huh..nagyod és igazat dobbantottál..csak remélhetőleg azok olvassák akiknek szól... sajnos...:-(

Tovább 

 Tulajdonképpen már a tegnap elkezdődött egy része az új, reményeim szerint egészségesebb életemnek. Az endoscopiás vizsgálatot nem adtam fel egészen, különösen, hogy orvos barátaim is azt javasolják, nyeljem le a csövet... Szóval, a tegnap egy kis része. Vasárnap lévén, az ócskán kezdtünk Attilával. Bennem már megfogalmazódott az, hogy gyökeresen megváltoztatom az étkezési és egyéb káros szokásaim. Hajnali fél négy, négy fele értünk haza a SMURD-ról, azaz a sürgősségiről, ahova István barátom tanácsára mentünk fel, félve a kiszáradástól, és egy esetleges rejtett hasnyálmirigy gyulladástól.

Tovább 

  Hol a nájlon ingem s a rakott szoknyám, a  pionír nyakkendőmön a trikolor kirongyosodott, de sebaj, van olló, s levágjuk a cérnaszálakat, amit meg nem lehet eltakarja a nyakkendőgyűrű, ha ügyesen rendezgetem, a térdzoknim állandóan lecsúszik, cérnából van,kötök egy gumidarabot a lábszáramra, s ráhajtom a felső részét, a tetrabugyim új, még érdesek a csíkok rajta, biztos kisúrolja a combom estig, a lakkcipőmön ragyog majd a napsugár, kicsit hangosan kopog, legalább észreveszik, hogy új, a majóm pántja mindegyre lecsúszik, majd úgy tartom a papír lobogót, hogy ezt  ne vegyék észre, szorosan odaszorítom a könyököm az oldalamhoz, indulunk, gyerünk, énekelni kell, s integetni, vigyor fagyott az arcunkra, csak vége lenne a felvonulásnak, s lerúghatnám a cipőm s a zoknim, rohangálhatunk a fűben a Somin, amíg megsül a miccs, anya vegyél nekem similabdát, fruktót is kérek, vagy inkább bem-bemet, nini, ott egy elszabadult lufi, felakadt a vascsúszda oldalára, pont középre, azt csak felnőtt tudja leszedni, de senki nem törődik vele, jujj, de sokan vagyunk, az állatkert előtt sor van, a lábak alatt apró cafatokra szakadt pirossárgakék papírdarabok, jujj, hol a nyakkendőm, elszakadt a gumi, lecsúszott a zoknim, a kordelucám a nyakamban,  ott jönnek már a szomszéd Pityuék, huh, most mit gondol rólam, hogy ilyen maszatos vagyok a vattacukortól, ő bezzeg szép tiszta, az inge se nájlon, vasalva van, egyszer az enyémet is ki akarta vasalni apa, mikor anya nem volt otthon, el is kellett dobni, lett egy nagy háromszögű lyuk rajta, a pujul mámiba vett anya egy másikat, mert éppen aznap pioníravatás volt, a sok sólyom csak ránk várt, büszkék voltak, hogy megnőttek, levehették a csúf narancssárga ingüket, s lett nekik is fehér, szép új nyakkendővel, volt akinek nem is volt gyűrűje, csak úgy bebogoztuk mikor felavattuk, jajj, kiszakadt a similabdám, megtelt a rakottszoknyám fűrészporral, nem is lehet leseperni, mert ragacsos a bem-bemtől, hülye Pityu hogy vigyorog, most mit akar, miért menjek oda, szia Pityu, nekem adod, jajj, de kedves vagy, s mit szól anyukád, miért nem kell neked, játszunk vele ketten, fűzzünk láncot, pitypangból, koszorút is, csodaszép lett, megyünk a kicsivonattal is,ugye, meglásd egyszer én is leszek kalauz itt, integessünk, mindjárt este van, megyünk haza, ti is jösztök, szaladjunk előre, a nagyok lassan cammognak, amíg utolérnek kapsz egy puszit, ni, de szép ibolya, illatos, szeretem május elsejét, a felnőttek sokszor nem szeretik, de jó gyereknek lenni, ugye Pityu?

network.hu

Tovább 

1983.  Szilveszter este. Majdnem felszabadult a légkör. Kizárjuk a külvilágot, a politikát. A diktatórium megengedi az óévet elbúcsúztatni, az újat köszönteni (nem engedi meg viszont a karácsony ünnepét...). Csillagszóróval, hangos hujjogatással lehet mulatni. Sőt, a vezér beszédet mond éjfélkor. Stimati tovarasi si  concetateni, romani, maghiar si de alte nationalitati...( Tisztelt elvtársak és honfitársak, románok, magyarok és más nemzetiségűek...).

Utolsó hozzászólás

Demeter D. Zoltán üzente 4 éve

Erre csak két hasonló részlettel tudok válaszolni, az első „A börtön és túl a rácson” -ból, a másik „A szabadság ára” idevágó pár mondata.

……. Az utóbbi években a szilvesztert a menedékházban töltötték. Feldíszítették az ebédlőt, Veronica ünnepi vacsorát főzött. A felnőttek programot készítettek, elhangzottak ad hoc versek, énekek, persze mindig a másik rovására, de a jó hangulat biztosítva volt. Gyakorlatilag ők kétszer koccintottak az újévre. Egyszer romániai időszámítás szerint éjfélkor, majd rá egy órára a magyar időszámításkor. Ilyenkor, mint egy varázsszóra síri csend lett, mindenki elkomolyodott, mert a recsegő ropogó rádióban felhangzott a magyar himnusz. Nehéz szavakba foglalni azt az érzelemzuhatagot, ami átjárta akkor ezt a kis helységet, ezzel a maroknyi magyar emberrel, akik szívükre tett kézzel énekelték együtt a rádióval a himnuszt. Nem volt szem könny nélkül és a könnycseppek lassan csordogáltak az élettől megedzett arcokon.
Magasztos pillantok, magasan a hegyen, közel a jó Istenhez, és ők úgy érezték, hogy a jó Isten szerette őket. A menedékház körüli óriásfenyők vigyázba vágták magukat, messziről csak a petróleumlámpák fénye pislákolt az ablakokban. Talán egyszer……talán egyszer igazán……
- Isten áld meg a magyart………

_________________________________________
….. András keze gépiesen simogatta a kutya fejét. Igen, gondolta ez volt a családom, a „gyüttmentnek” a családja.
Irigyelte azokat az embereket, akiknek egy himnusz hallatára könnybe lábadt a szemük. Valamikor régen, még Erdélyben ők is kétszer koccintottak az újév alkalmából. Először a román idő szerint, majd egy órára rá, meghallgatták a magyar himnuszt. Akkor neki, is mint mindenkinek könnyes volt a szeme. Szívükre tett kézzel hallgatták a himnuszt.
Azóta a könnyzacskók kiszáradtak, és meghatottságot keserűség váltotta fel……..

Tovább 

Régebbi bejegyzések 

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu