Erdélyi barátaim

Erdélyi barátaim hírei - 2011. október

Pergő esőcseppek (befejező rész)

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 2 hozzászólás

Hebegve-habogva tessékelték be a lányt. Még mindig nem ócsudtak fel, csak akkor jutott eszükbe, hogy hellyel kínálják őt, mikor már tócsányi víz gyűlt a lába alá, az esőköpenyről lecsorgó esőcsepekből. A nappaliban ültek le, a mama kávét főzni indult a konyhába. A fiatal lány csengő-szép hangján megszólalt:

-Tessék csak maradni. Előbb tudnom kell, hogy elfogadják-e a segítségem? - mosoly suhant át az arcán, s ha lehet még angyalibb lett ettől .- Meglepődtek, tudom.

Utolsó hozzászólás

Dömösi Anna üzente 12 éve

Te is!!!

Tovább

Pergő esőcseppek (harmadik rész)

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 2 hozzászólás

Emit nem baleset érte. Rosszul lett a munkahelyén, és mire bevitték a kórházba már eszméletlen volt. Agyvérzés. A bal fele lebénult. Istenem, add, hogy ne legyen végleges, Istenem segíts..-fohászkodott Peti suttogva. Szörnyű volt a tudat, hogy most Emi is képtelen mozogni. Mi lesz a gyerekekkel? Hogy fogják őket ellátni? Még olyan kicsik! Panna most töltötte be a hetet, Boti is mindössze tíz éves.

A kórházból hosszú hetek után engedték ki az asszonyt. Addig Peti édesanyja segített nekik, bár ő is nehezen bírta, az izületei alig engedték mozogni, annyira fájtak.

Utolsó hozzászólás

Máté Tóth Mária üzente 12 éve

Örülök már annak is, hogy túlélték! És a vége , ugye még jobb lesz ?

Tovább

Pergő esőcseppek (második rész)

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 2 hozzászólás

Nővérért kiáltott, az azonnal hívta az orvost. Magához tért...Istenem, magához tért...A legmélyebb lelki fájdalomban sokszor már-már attól félt, hogy többé nem tud beszélni vele, nem tud szólni hozzá, nem mondhatja el mennyire szereti. Sok érzés kimondatlanul marad. De nagy az Úr hatalma, lám, most elmondhatja neki.

Ült az ágy szélén, nézte és peregtek a könnyek a szeméből. A férfi csendesen simogatta a kezét, és suttotgta:

" Ne sírj Emi, minden rendben lesz, ne sírj..."

Még ő volt az aki vigasztalta.

Utolsó hozzászólás

Dezső János üzente 12 éve

Egyre izgalmasabbá teszed , fokozód az érdeklődést. Kitünően vonzód magadhoz az olvasók érdeklődését . Remekül írsz. Köszönöm és nagyon várom a folytatást .

Tovább

Pergő esőcseppek

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 4 hozzászólás

Peregtek az ablakon az esti fénytől ezüstös esőcseppek. Mint az életben a percek, a napok, jutott eszébe. Ült a tolószékben és nézte amint csillogva leperegnek az üvegen. Elmerengett. Szája sarkában a megkeseredett vonást kissé lágy mosoly váltotta fel. Emlékezett...

Milyen eleven volt azon az estén! Akkor is esett, de ez őt a legkevéssbé sem érdekelte. Nem azért állt az ablaknál, hogy a múlton merengjen...Türelmetlenül topogott, apró, fekete lakkcipőbe bújtatott lábával egy ritmust vert a szívével.

Utolsó hozzászólás

Máté Tóth Mária üzente 12 éve

Istenem, de szomorú! Várom a folytatást , Tünde .
De remélem, valami jó fog történni a végén. Minden rossz vagy szomorú történet végét jónak szeretném olvasni :) Persze, az életben nincs mindig happy end. Kár !

Tovább

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben