Szedd a lábad Tildus, gyorsan kell haladni, itt van a nagy nap, a fing is szegen lógjon, a légy is seggen csússzon addig,értetted-e, na kislányom, megtanítalak én téged takarítani, micsoda, hogy derogál neked grófkisasszony létedre a takarítás, há'sze nekem is, de most ez van, ezt kelll, elviselni, glédába álltak a ruhák, bizony, mikor még mi voltunk a naccságosok, de most te takarítod ki a párszárítót a morzsáktól, s a laskát is te siríted, ha úgy kívánja a naccságos elvtárs, aki biza jókor volt, jó helyen, akkor kipallod a szőnyegét is, és mukkod nem lesz rája, s te is tanulj meg beszélni a cselédek nyelvén, dehogy nem érted te, hogy mi az a murok, a majorság sem ismeretlen előtted, s bizony ganyézol te még énmellettem, s mondod még a disznyónak, hogy kocanye, sirüjj az útból, s hess, te ruca, te, ne totyogj itt a lábam alatt, bizony, kislányom, az ember hamarabb lesz kisasszonyból cseléddé, mint fordítva, de ne búsúlj, vedd csak fel vasárnaponkint a selyemharisnyádat, ugyse látja senki mi van a szoknya alatt, mert kérlekszépen az úr a pokolban is úr, s olvasd a könyveid a dunyhába takarózva, ne hagyd hogy elvegyék tőled a betűt, meglásd meglesz a foganatja, olvasni fogsz te még az unokáidnak is, s ők követnek téged, nem hagyják veszni a drága anyanyelvet...
