Már-már megszokott volt a pálinkaszag, ami belengte a nézőteret. Mihályt, az iszákos doktort (Bányai Kelemen Barna), Ivánt, a megkeseredett egykori bányászt (Viola Gábor), Ilonkát, a városból hazaköltözött, helyét kereső nőt ( Nagy Dorottya), Irmát, a kompótot szatyorszámra hordó szomszédasszonyt (Gulácsi Zsuzsanna) no meg Illést, Irma férjét, a falu (bocsánat, község) egyetlen felnőtt emberét, aki nem iszik alkoholt ( Kovács Botond) , már régi ismerősökként köszönthettem , olyan régi ismerősökként, akiknek érzem a rezdüléseiket, tudom mire mit reagálnak.