Erdélyi barátaim

Erdélyi barátaim hírei - 2012. március

Egy újabb vallomás a hazatérésről

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 2 hozzászólás

Újra és újra el kell mondanom, kiszakad a lelkemből, ki kell kiabálnom, meg kell értetnem mindenkivel! HAZAJÖTTEM! Féltve mondta jóbarát, kárörvendve ellenség: nem lesz jó, más a város, nem az amit vársz, megbánod majd...Igazat is szóltak, de mégsem... Mert öregebb lett a város, velem együtt, változott is... Plasztikai sebészek kegyetlen kézzel próbálták fiatalítani, itt -ott felvarrtak egy egy ráncot, máshol otthagyták a májfoltot, nagyobították is kebelét, egy-egy torzszülött gyermeke is lett, de azért mégiscsak ugyanaz.

Utolsó hozzászólás

Katona Ilona üzente 12 éve

Neked sikerült!:) Megérdemelted....

Tovább

Történelem részesei voltunk...

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 1 hozzászólás

Huszonkét éve...Hihetetlen. A marosvásárhelyi Elektromaros vállalat Számológépgyárában dolgoztam akkoriban. Már napok óta feszült volt a hangulat a magyarok és románok között, de még szóba álltunk egymással. Aztán elterjedt a hír: agyonütötték Sütő Andrást. Később kiderült: "csak" a szemét verték ki...Békésen tüntettünk, mintegy kifejezve szolidaritásunkat nagy írónkkal szemben, időnként skandáltunk is, követelve az anyanyelvi oktatás megteremtését, kérve, hogy az akkori elnök jelenjen meg körünkben, biztosítsa számunkra ezt.

Utolsó hozzászólás

Máté Tóth Mária üzente 12 éve

Elkeserítő, de a pillanatnyi esemény egyben nagyon megható ,a melléállás .Az embert a tehetetlen düh fojtogatja , mikor ilyenekről olvas, És még mindig nincs vége , sajnos.

Tovább

Egy március 15. margójára

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 0 hozzászólás

Sose felejtem el. Álltam a márciusi napsütésben az alföldi kis falucska főterén, amelynek immár tizennyolc éve voltunk lakói. Láttam az újonnan felavatott emlékművet a falatnyi parkocskában, mely fából készült, de nem is ez volt a lényeg számomra benne. Hanem az, hogy kimondottan képviselve volt Erdély is a szoborcsoportban.

Eszembe jutott a sok megaláztatás, melyben részünk volt a tizennyolc év alatt. Hogy mikor megérkeztünk, és beköltöztünk egy szobás kis kényszerlakásunkba, hányan súgtak össze a hátunk mögött: románok.

Tovább

A rút kiskacsa és a szürke kisegér

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 1 hozzászólás

Rút kiskacsa... mindig ez jutott eszébe a nőről a környezetének. A haja sötétbarna volt, vékonyszálú, amikor frissen megmosta, egy-egy szál mindegyre repdesett a mozdulatai enyhe elektromosságától, halványkék szemei szelíden kémlelték az univerzumot. Arcbőre fehér, már-már áttetsző, az orra körül halvány szeplők tarkították. Vékony kis testalkata elveszett a világban, könnyed léptekkel igyekezett reggelente a munkahelye felé, fekete-szürke kockákból összevarrt hátizsákkal, szürke farmerben, sötét puloverrel, kitaposott, de mindig tiszta cipővel.

Utolsó hozzászólás

Máté Tóth Mária üzente 12 éve

Szerelem az első áramütéssel :)))) Nagyon aranyos !

Tovább

Kis vásárhelyi vészhelyzet

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 1 hozzászólás

Helyszín: marosvásárhelyi sürgősségi osztály, azon belül is a SMURD részlege. Szörnyű gyomorgörcsök gyötörtek, előtte való este már itt lett volna a helyem, de "jó" szokásom szerint, csak akkor megyek orvoshoz, ha már visznek...Egy átszenvedett éjszaka után mégis itt kötöttem ki, akkor már nem is tiltakoztam, mikor a nővérem kijelentette, hogy azonnal öltözzek, jön értem és visz.

Nem voltam ilyen helyzetben évek óta. Kiszolgáltatott, ijedt, szenvedő...Ahogy beérünk, az egyik nővér azonnal nekilát, hogy kikérdezzen, egy percet sem kell várnunk.

Utolsó hozzászólás

Kis Erika üzente 12 éve

Hasonlóan jó véleményem van a marosvásárhelyi SMURD tevékenységével kapcsolatban.Volt alkalmam megtapasztalni amikor a testvérem súlyos balesetet szenvedett.Orvos,nővér és mindenki más a helyzet magaslatán volt és nekik köszönhető hogy ma ép egésszéges ember és nem tolószékben tengeti az életét.

Tovább

Nanó és Papó

12 éve | Lakó Péterfi Tünde | 1 hozzászólás

Nanó és Papó csendesen üldögélt a kemence mellett. Csak a fahasábok pattogása hallatszott. Réges régen lehettet volna gáz a házikóban, de az öregek ragaszkodtak a fa adta meleghez, hiába kérlelték a gyerekek, hadd vezessék be. Hiába hivatkoztak arra, hogy Papó se fiatal már, elcsúszhat ahogy a fát hordja be, a fiúk sem lehet mindig itt, a vejük meg nem is hord be egy marék gyújtóst sem mikor itt van. Nem rossz ember, de városi, nem is érti mi az a fahordás.

-Hideg van odakünn, Nanó, nagy telünk van- törte meg Papó a csendet.

- Ammá igaz, Papó.