Szeretettel köszöntelek a Erdélyi barátaim közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!
Admin
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi barátaim vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Erdélyi barátaim közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!
Admin
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi barátaim vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Erdélyi barátaim közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!
Admin
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi barátaim vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Erdélyi barátaim közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Minden kedves leendő tagunkat nyomatékosan megkérünk, hogy regisztráláskor saját nevet adjon meg, valamint saját fényképet töltsön fel! Aki ennek a kritériumnak nem tesz eleget törlésre kerül. Megértéseteket köszönjük!
Admin
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi barátaim vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Huszonkét éve...Hihetetlen. A marosvásárhelyi Elektromaros vállalat
Számológépgyárában dolgoztam akkoriban. Már napok óta feszült volt a hangulat a
magyarok és románok között, de még szóba álltunk egymással. Aztán elterjedt a
hír: agyonütötték Sütő Andrást. Később kiderült: "csak" a szemét
verték ki...Békésen tüntettünk, mintegy kifejezve szolidaritásunkat nagy
írónkkal szemben, időnként skandáltunk is, követelve az anyanyelvi oktatás
megteremtését, kérve, hogy az akkori elnök jelenjen meg körünkben, biztosítsa
számunkra ezt. Ìgéretet kaptunk, de történni nem történt semmi. Egy idő
után a tejgyár igazgatója, aki magyar ember volt, bejelentette, hogy amíg nem
tesznek eleget a kérésünknek, addig nem szállítanak tejet az üzletekbe.
Csatlakozott hozzá a kenyérgyár vezetője is. Ekkor jelentek meg a románok
közöttünk, mintegy a földből kinőve, hisz végig köztünk voltak, csak
nem szólaltak meg...
Fel voltak fegyverkezve...mi nem... Több helyről
harsant a kiálltásuk: "Nu va fie frico! Suntem frati!" ( Ne féljetek, testvérek
vagyunk) ...Èrtetlenül álltunk egy darabig...abszurd volt, hogy ezt skandálják,
hisz közben fegyverekkel fenyegetődztek...Mikor már több volt
kettőnél, tennünk kellett valamit...Az akkori Gostat udvarán ott álltak a
kiürült káposztás hordók, a főtéren meg a zöld padok...szétszedük
azokat, így jutva lécekhez, amivel védekezhettünk, de esélyünk se volt velük
szemben, nagy fölényben voltak, különösen mikor a libánfalvi és a hodáki csürhe
is megérkezett...szintén
felfegyverkezve.
Már -már feladtuk...már sok volt a sebesült...Ekkor hangzott fel a megmentősereg erőteljes kiálltása: "Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!" Mellénk álltak. Mai napig megborzongok, mikor kimondom, vagy leírom ezt a mondatot...Ki tudja milyen véget ér az egész, ha ők nem sietnek a segítségünkre...ki tudja hány magyar áldozat lett volna...Hálatelt szívvel kell megköszönnünk nekik...
Aztán szép lassan ez is eltelt...Ès jöttek a hétköznapok...amikor be kellett menni dolgozni...amikor nem szólt kollega a kollegához, szomszéd a szomszédot nem köszöntötte, amikor régi barátságok szakadtak szét, mintha soha nem is léteztek volna...A szomszédunkban lakott egy román katonatiszt. Nagyon szerette a szőkefürtös, kékszemű kisfiunkat. Mindegyre meglepte egy- egy csokival, cukorkával... Azon a márciusi délutánon, huszonegyedikén, a gyerekünk az udvaron hintázott...A kedves katonatiszt bácsi az emeleti ablakból megdobálta, mert magyar....A fiunk legkedvesebb kis barátja is román volt, Sorinel...a szülök eltiltották egymástól őket, az apa tajtékozva rohant ki és verte ki a süteményt a fiúcska kezéből, amivel pár perce kínáltam meg, ordítva, hogy meg ne kóstolja, ki tudja, megmérgezzük...
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!