Már-már megszokott volt a pálinkaszag, ami belengte a nézőteret. Mihályt, az iszákos doktort (Bányai Kelemen Barna), Ivánt, a megkeseredett egykori bányászt (Viola Gábor), Ilonkát, a városból hazaköltözött, helyét kereső nőt ( Nagy Dorottya), Irmát, a kompótot szatyorszámra hordó szomszédasszonyt (Gulácsi Zsuzsanna) no meg Illést, Irma férjét, a falu (bocsánat, község) egyetlen felnőtt emberét, aki nem iszik alkoholt ( Kovács Botond) , már régi ismerősökként köszönthettem , olyan régi ismerősökként, akiknek érzem a rezdüléseiket, tudom mire mit reagálnak.

A darab tizedjére is lenyűgözött. A színészek kiemelkedően jól játszották szerepeiket, ismét felfedeztem olyan apró változtatásokat, amik csak még jobbá, színesebbé tették az egész előadást. Kimondottan tetszett Viola Gábor rögtönzése, amikor a fejét nagyon beütötte “részegen”, a kinyíló ajtóba. Mivel ez nem szándékos volt, ezért váratlanul érte a művészt, és hogy fájdalmát csillapítsa, “pálinkával” kezdte borogatni, egy pillanatig sem esve ki szerepéből.

Villámló szemű, vad székely Iván, igencsak erős, férfias testalkattal megáldva, ám a néző érzi a becsületes lelkét, aki nem tud bűnt elkövetni, akkor sem, ha igazságtalanság éri. Félelmetes időnként, amint felemeli a hangját, nagyokat csap az asztalra, a kést dobálja a beteg apját rejtő ajtóba. Mégis egy esendő, magányos lélek, akinek kilátástalan a jövője, egyetlen reménye, hogy az apja meghal, és ő elmenekülhet a zord környezetből. A városba. Félteni kell ezt az embert… aggódni érte. A zord külső ellenére.

Mihály, a község orvosa. Aki iszik, éjjel-nappal, munka közben is. Sértődötten is elfogadja a felé nyújtott pálinkás poharat… Akinek olyan prognózisai vannak, mint az időjárás. Maró öniróniával meséli el, hogy miért nehéz doktornak lenni egy olyan székely faluban, ahol senki nem hal meg természetes halállal, (mondjuk úgy, hogy valaki belé vágja a fejszét (idézet a darabból, Illéstől ) ), hanem öngyilkosok lesznek. Rajong Ilonkáért, de visszatartja érzelmeit, hisz nős. Boldogtalanul éli a napjait, csak az ital az ami segít rajta. Menekülne ő is, mint utóbb kiderül, nem is a városba, inkább az erdőbe egy kötéllel. Bányai Kelemen Barna olyan fenomenálisan alakítja a doktort, hogy a néző szinte kinyúl a nézőtérről mikor majdnem elesik részeg tántorgással, hogy megölelni lenne kedve, megvigasztalni, az esetlen iszákost. Úgy falja a szalonnát, hogy az ember mikor hazaér, biztosan azt vacsorázik, piros hagymával.
Ilonka, Iván féltestvére. Gyönyörű nő, aki az apját ápolja, kötelességszerűen. És nincs olyan férfi a közelében, aki észrevenné benne a nőt. Ezért azt sem bánja, hogy a doktor nős, epekedik utána. Ivánt szereti, de valahogy fél is tőle. Nagy Dorottya kitűnő alakítást nyújt, szép mosolyára, kecses termetére, éppen ráillik a szerep.

Irma, Illés felesége. Reménytelenül szerelmes Ivánba. Naponta többször is megjelenik a háznál, az ürügyet szolgáltató kompóttal a szatyorban, amit állítólag a betegnek hoz, de nyilvánvaló, hogy Iván közelében szeretne lenni. Gulácsi Zsuzsannára, lányos alkata ellenére ráillik a szerep, nagyon jól játssza.

Illés. A pálinkát mindig visszautasító gazda. Akinek mindene megvan. Akinek tenyérbe mászó az állandó vigyorgása, és úgy tűnik, semmi gondja a világon. Mégis kiderül, hogy van gondja… Nem is kicsi… Kovács Botond remekel a szerepben.

Igen, valóban megérte tizedjére is megnéznem a darabot. Nem lehet betelni vele. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek. Az előadásnak méltán ítélték oda a POSZT díjat. Itt is megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak az egész stábnak!

Rendező: Sebestyén Aba, zenei munkatárs: Czerán Csaba, díszlet-jelmez: Lukácsy Ildikó