A minap arról írtam, hogy milyen veszélyesek a járdák, terek Marosvásárhelyen, a havat, majd a jeget senki nem takarítja el. Most maga a természet gondoskodik róla, hogy eltűnjön. És ott marad a következmény... Temérdek víz. Az ember lánya áll és toporog, töpreng, hogy merre is kerülje ki. Adott egy tócsa. Mit tócsa? Ezek már kisebb tavak! No, szóval: ott áll ugye ez a tavacska. A jobb szélén magasra nőtt bokrok, a bal szélén szintúgy, a bokron túl parkocska, esetleg oda be lehet menni, átevickélni a sártengeren, és kilyukadni szinte homlokegyenest máshol mint ahol szeretnénk.
De sebaj, valahogy megoldja, igaz, legalább negyed órával korábban kell elindulnia, ha időben célhoz szeretne érni, csónakja nem lévén, bele kell kalkulálni a kerülővel vesztett perceket.
Az ember lányának tovaillan a jókedve, pocsék hangulatban baktat tovább. Ilyenkor, persze, hajlamosabb észrevenni a nem tetsző dolgokat. Észre veszi például a rengeteg szemetet. Amit a hó és jég eddig eltakart. Észreveszi az utcai szemetes kukák állapotát. Túlcsordulnak a szeméttől, körülötte is megtalálni fogyasztó társadalmunk áldatlan melléktermékeit. A bűzről nem is beszélve. A főtér közelében, a Forradalom utcában, (volt Lenin utca) akárhányszor arra járok, széttépett szemeteszsákok látványa fogad, kóbor kutyák hordják szét... Egyszer egy taxis azt mondta, hogy a környék vendéglátó egységei hordják ki, hajnalban, mikor már a szemetes kocsi elment, az aztán egész nap ott dísztelenkedik.
Ismét felteszem a kérdést: kinek a mulasztása? Kinek lenne a dolga ezt megakadályozni...? Miért nem büntetnek, kegyetlenül, hogy mindenki meggondolja, úgy magánszemély mint szervezet, vagy vállalkozás, hogy hol szemetel, hova hordja a hulladékot? Csodaszép városunkat vétek ebben az állapotban hagyni... Az ember lánya szégyelli magát a bűnösök helyett is...
Kommentáld!