Tulajdonképpen már a tegnap elkezdődött egy része az új, reményeim szerint egészségesebb életemnek. Az endoscopiás vizsgálatot nem adtam fel egészen, különösen, hogy orvos barátaim is azt javasolják, nyeljem le a csövet... Szóval, a tegnap egy kis része. Vasárnap lévén, az ócskán kezdtünk Attilával. Bennem már megfogalmazódott az, hogy gyökeresen megváltoztatom az étkezési és egyéb káros szokásaim. Hajnali fél négy, négy fele értünk haza a SMURD-ról, azaz a sürgősségiről, ahova István barátom tanácsára mentünk fel, félve a kiszáradástól, és egy esetleges rejtett hasnyálmirigy gyulladástól. Infuziót kaptam, eléggé alaposan megvizsgáltak, vért vettek, a labor eredmények jók lettek. A korházi gurulós ágyon fekve volt időm elgondolkodni azon, hogy milyen is az ember lánya... Nem mozgok, rendszertelenül eszek, rengeteget dohányzok, no és persze nyavalygok azon, hogy nem érzem jól magam... De addig, amíg ezek az óriási gyomorgörcsök nem jeleztek, eszembe se jutott, hogy változtatni kellene. No, de remélem ez már csak a múlt. Eszembe jutott a videó, amit Meli ajánlott, hogy nézzem meg, fontoljam meg. Belekukkantottam. A főszereplő hatvan napig böjtöl. Léböjtöl, azaz gyümölcs és zöldség levet iszik csak, miközben útrakel, Ausztráliából Amerikába, és emberekkel beszélget. És nem eszik, csak iszik. Nem szeretném ennyire drasztikusan kezdeni, figyelembe véve, hogy még jóformán ki se lábaltam a rosszullétből, bár lényegesen jobban vagyok, fájdalmaim már nincsenek. A tegnap az ócska után nagy vehemenciával megvásároltam egy gyümölcscentrifugát, naná, hogy az orosz piacon, nem hallgatva Bandira, aki óva intett, hogy ilyesmit csak boltból vegyek, ne piacról... Aztán jó sok gyümölcsöt, zöldséget is beszereztem. Céklát, zellert, narancsot, almát, grapfuitot, kiwit... És nekiálltam, sikerült is kifacsarnom egy liternyi vitaminbombát, mielőtt a masina bemondta az unalmast... Vissza kell vinnem. De ez más téma. Ma vásároltam egy másikat, ( boltból, Bandi :)), és ez már működik. Reggel egy nagy, negyven perces gyaloglással kezdtem. Utána Gabival elmentünk ide-oda, de már autóval. Dél körül értem haza, hamar nekiálltam főztem egy ciorba de perisoare-t, elvégre szegény gyermekem miért éhezzen velem? Újabb adag levet facsartam, amiből három pohárral meg is ittam. Megettem egy tányér levest is, szigorúan kenyér nélkül. Az ebédszüneti gyaloglás ma elmaradt, hisz akkor értem csak haza. Délután aztán végig a telefonokat kapkodtam, pötyögtem az adatokat a számítógépbe, és persze nagyon elfáradtam estére. De tervbe volt, hogy kimegyek Gabiékhoz, és megcsinálunk még egy dolgot, amit számítógépen kellett elvégezni. Az esti gyaloglás tehát arra vezetett, de csak félútig, oda már taxit hívtam, egyrészt elfáradtam, másrészt késő volt. Tíz óra után értem haza, kivettem a hütőből a halat, foliában, citromkarikákkal a lerben megsütöttem, a fűszert mindössze a kapor és a só tette ki. Rukkolla salátát kutyultam mellé, kicsi kápia paprikával és fekete retekkel, citrommal és sóval ízesítettem, valamint rászórtam pár pirított fenyőmagot. Fincsi lett, pedig nem szeretem a halat :) Most pedig az utolsó szál cigimet szívva, írom a blogot. Nagyon fáradt vagyok, de hát megígértem... Reggel semmi cigi! Egy kicsit félek a reggeltől, mikor a jól megszokott mozdulattal a cigarettás dobozt keresem... és nem lesz. No, de kibírom! Leküzdöm! Holnap, talán kissé pihentebben folytatom, most lefekszem, mert reggel negyven perc gyaloglás vár rám. Remélem nem sok betűt ütöttem el, nem sok erőm van leellenőrízni... Nézzétek el, ha egy csöppet unalmas volt az első napi beszámolom :) Jó éjt barátaim!