Még nem is pirkadt jóformán, mikor anno elindultunk az ócskára. Előtte való este gondosan kiválogattuk amit eladni szándékoztunk, ami feleslegessé vált számunkra. Megfelelő mennyiségű Vörös Zászlót csúsztattunk a viseletes nagytáska zsebébe, hogy legyen miről kínáljuk a portékánkat. Tettük ezt télen-nyáron. A buszon tömeg volt, ráaadásul aki annyira korán indult ki, az mind árulni ment, a sok csomag is nagy helyet foglalt. Emlékszem, mennyire fáztunk sokszor, még nyáron is elég hűvös volt, amíg fel nem kelt a nap. Az előrelátó árus vitt magával kisszéket. Megnevezhetetlen hangulata volt az ócskának. Kincsekre leltünk... Mint az IPM magazin... Vagy Amo szappan, Intim spray, kerek rágó, vagy Barbon borotva-hab. Forró teát ittunk a termoszból, és sok ismerőssel szinte csak itt találkoztunk. Sokan jártunk ki annak idején... Egyszer a híd is leszakadt a tömeg alatt.
Mostanában már nem a régi helyén van az ócska, elköltözött az Aleea mellől, a Maros partról. A Sziget utca ad otthont az árusoknak, vevőknek, szórakozni vágyóknak. Igen, igen, szórakozni is lehet itt. Szórakoztató az alkudozás, az ember ráadásul mindig meglát egy-egy gyermekkor
át idéző tárgyat.
Kincset érő könyveket vásárolhatunk, egy-két lejért. Bőr csizmát, cipőt, Máriskótól vagy Gábortól, dél felé már két párat öt-tíz lejért. Mindenki megtalálja a számára érdekes dolgot. Szerszám a lakatosnak, játék a gyereknek, bunda a "naccságának", fényképezőgép a fotósnak, régiség a gyűjtőnek... no és sós perec vagy miccs az éhezőnek...
Ritka az a vasárnap, mikor nem megyünk ki mi is. Jóleső az ócska hangulata, s nem utolsó sorban sok jó vásárt is nyélbe ütünk. Már nem árulunk, inkább vevőként megyünk ki. Vettünk itt már kerékpárt, régimódi diódarálót, két szép boros poharat, csizmát, nosztalgikus konyhai tárgyakat, mint ma is egy teaszűrőt.
A könyvtáram minden héten gazdagodik egy-egy kincset érő remekművel. Ma három Mikszáth kötetet, egy Sütő András könyvet, és egy Kemény János önéletírást vettem, no meg az unokámnak ( aki ugyan alig múlt két éves, de nem lehet elég korán kezdeni :) a Pál utcai fiúkat, pont olyan kiadásban, amilyenben régen jómagam is olvastam. Mindezt tíz lejért.
Érdemes hát kimenni, erre a hamisítatlan hangulatú ócska piacunkra, és a jó vásárokon kívül összefutni régi jó barátokkal, meginni egy forró teát, s elmajszolni egy finom miccset. Mi jövő héten is ott leszünk!
Kommentáld!