Szervusztok kedves Barátaim!

Ha nem bánjátok, itt egy szösszenet piciny kis életemből.

Irtam nektek már Csöpi néniről, áldott emlékű szomszédasszonyomról. Hát jó nagydarab volt szegénykém, megvolt vagy 150 kiló is.'98 tájékán történt a vadnyulas históriám. Azért tudom az évszámot, mert akkortájt volt az az úri nyavalyám, a pánikbetegségem, nyomtam vagy 50 kilót vaságyastól.

Történt egy szép napon, mikor már a gyermekek iskolában voltak, jóuram meg elindult dolgozni, hogy éktelen kiabálásra lettem figyelmes. Kiszaladok az udvarra, hát Csöpi néni kiabál, hogy menjek iziben, elszökött a vadnyúl amit Janika fogott a tegnap, s meg kellene fogni, ő meg egyedül van otthon. Ajjajj, gondoltam, menni kell, ha hiv, nincs appeláta, mert ugyan nagyon nagy szive van a szomszédasszonyomnak, de olyan mint egy kapitány!

Tudnotok kell, hogy tényleg nagyon beteg voltam, annyira, hogy amint a kapun kiléptem, már ájuldoztam. Hál' Istennek azóta jól vagyok, de borzasztó volt akkoriban...Csöpi néni lelkem meg éppen gerincműtét után lábadozott, szóval vak vezetett világtalant...

No, átszédelegtem, nem hagyhattam cserben szegényt. Volt nagy hajkurászás! Nem tudom láttatok-e vadnyulat rohanni?

Hát tud, az egyszer szent! Csöpi néni , súlyánál fogva se, de a gerince végett se, nem tudott szaladgálni, állt egy helyben, csapkodta a tenyereit, s kiabált: netenye, netenye!ott van Tündikém a tyúkoknál, szaladj, szaladj, szaladj! Persze mire odaértem a nyúl sehol, de Csöpi néni szemfüles volt, észre vette, s már kiabált is, beszaladt a veteményesbe, te lány, ne boldogtalankodj, menj már ,sze megeszi a drága salátát!!!!  

Mire odaértem a nyúl sehol persze. Ez igy ment vagy egy órán keresztül, de megfogtam!!! De szegény pára, annyira legyengült, hogy muszáj volt megnyúzni s megfőzni. Azt a sopánkodást hallottátok volna! "Jajj, Tündikém, ötezer forintos nyúlpaprikást eszünk, épp ma volt itt Imre báttyád, s kinált érte 5000 forintot, s én nem adtam!!!"

Na, azt mondja, főzd meg te, s megeszik az emberek ebédre, tata is( a férje) jön haza, a te urad is, legalább egy jót esznek. Nagy kinnal keservvel megnyúztuk a nyuszit, Csöpi néni dirigált, hogy hogyan csináljam, feldaraboltuk, s átvittem. Ki volt adva az ukáz, hogy csak felét csináljam meg, a másik felét tegyem a hűtőbe, s egyik nap azt is megfőzzük.

Haza is mentem, gondoltam a nehezén túl vagyok, s közben nem is ájultam el. Fiatal jószág lehetett, mert hamar puhult az eszemadta, már csak be kellett habarni egy kis tejfeles liszttel. Elő is kapom a lisztet a spájzból, s bele a tálba, rá a tejfel, s zutty bele a fazékba. Hát sűrűsődik a mártás, de hogyan??????????Sze ez nem is sűrű, ez KEMÉNY!!! Testvéreim....a lisztes pungába gipsz volt...Belekötött a fazékba....Na, oda az ötezer forintos nyúl...

Rövidre fogva: megfőztem a másik felét , s csak 2 hét múlva vallottam be Csöpi néninek az igazat, akkor már nem volt olyan mérges, de csak évek múlva tudott kacagni az egészen.

Isten segitse ma is lépteitek atyámfiai!

Tündi, aki még mindig Bündi