Szép jó reggelt , feleim!

 Történt egyszer, hogy a jó sorsom elvetett a magyar határon is túlra. Ide mentem csak, nem messze, Ausztriába.

Egy nénit ápoltam akinek igen népes volt a családja. Sétáltattam a mamit a tolókocsival, hát egyszer látom kiirva egy kisbusz oldalára, hogy azt mondja: echte ungarische langos. (igazi magyar lángos). Tolonganak ám a derék osztrákok, s gyúrják a sok lángost. Na, mondom, közelebb megyünk, veszünk mi is egyet, s megfelezzük a mamával. Ki is vártuk türelmesen a sorunkat, egy páran előrébb is engedtek, udvariasak ám a népek arrafelé. Hát, kaptunk egy langyos lángost...Kiderült, hogy nem kinlódnak ám ott a sütéssel, hanem megsütik előre, s aztán bedobják egy csöppet a mikroba. Olyan volt mint a gumi, még visszapattant , ha az ember beleharapott. Na, mondom otthon a családnak, hogy biza én jobb lángost sütöttem ,már megboldogult léánykoromban is.

Hamarjában meg is egyeztünk, hogy másnap sütök egy jó adaggal, s jöhet át a család apraja-nagyja lángost enni.

Igy is történt, nagyon finom lett a lángos, mindenki dicsérte a  művem, jujj, de büszke voltam. Na, mondom, ezek se fognak már a buszból lángost venni:).

Telt múlt az idő, közeledett a hazamenetelem napja, mint mindig, most is nagyon vártam. Utolsó előtti nap, gondoltam meglepem a derék osztrák családot még egy adag lángossal.  Egyedül voltam otthon a mamával, csak estére voltak hazavárhatóak a fiatalok.

Neki is fogtam időben, bedagasztottam a tésztát, s délután elkezdtem sütni, hogy mire megérkeznek kész is legyen.

Sütöttem a rengeteg lángost, mint emlitém, nagy volt a család, nagyon zsiros volt már még a levegő is a konyhában. Egyszer csak letörtem egy darabot, mondom megkóstolom, milyen lett, szégyent ne valljak!

S milyen szerencse, hogy megkóstoltam! Sze olyan sós volt mint a géra!!!!!Elsóztam! Jajjj, mondom mit csináljak? Ezek meglátják a sok lisztet, olajat mindent amit felhasználtam a sütéshez ki lehet dobni, ki is rúgnak rögvest!

Gyorsan, mami be a tolókocsiba, el az üzletbe, s vettem egy kiló lisztet s egy olajat, pótoltam a kárbaveszettet. Estére, mire megérkeztek ott volt a finom, nem túl sós sajtos-tejfölös-fokhagymás eledel az asztalon. Na de hova tegyem a sok rossz , kisült , sós lángost??

Nem fogjátok kitalálni mit tettem velük...Becsomagoltam jó sok pungába, s elrejtettem jó mélyen a bőröndömbe, szépen hazavittem...Még szerencse, hogy már nincsenek vámosok...képzeljétek mit szóltak volna, ha meglátják a sok kihűlt, sós lángost...

A családnak később elmeséltem hogy jártam, utólag ők is jót mosolyogtak a történteken.

Hát, mit ne mondjak, azóta nagyon odafigyelek a lángos sózására...

No, szép keddi napot nektek feleim!

Tündi