Milyen érdekes. A világ megy tovább, az emberek élnek tovább, elmennek iskolába a gyerekek, dolgozni a felnőttek, vásárolnak, főznek, esznek, isznak, mintha mi sem történt volna! Miért ilyen érzéketlen a világ? Hát nem látják, hogy semmi nem ugyanaz? Nem látják, hogy leszakadt az ég, beomlott a föld, hogy elsötétült a nap? Az a lány is, ott az utca másik oldalán, milyen önfeledten, boldogan kacag! Jajjj, de fáj...Istenem, de nagyon fáj...

  Fekete holmikat kapott.

Ez biztosan nem vele történik...Ez csak egy rossz álom, fel kell ébrednie. Az egész akkor kezdődött amikor Anya újra rohamot kapott. Szörnyű volt látni amint levegő után kapkodik, és még úgyis mosolyogni próbál. Apa őt küldte le mentőt hívni. Új lakótelepen laktak, a lakásokban még nem volt a telefon beszerelve, ezért fülkét kellett keresni. Az utca végén volt egy, de az nem működött. Ahogy csak bírta , szedte a lábait, rohant a másik utcába, tudta, hogy ott is van a sarkon egy fülke.

Reggel arra ébredt, hogy a pici ablakon beszökött egy napsugár. A boldogság sugara utat talált hozzá. Még a fülében csengett amit a juhász mondott: "Ne félj..." Felkelt. Ellágyulva látta, hogy az egyetlen öreg szék karfáján női ruhák vannak előkészítve. Két blúz, két szoknya. Régimódi, falusi ruhaneműk. Azt látta, hogy nagy rá, de nem számított. A csipkés blúz még így, lötyögve is jól állt rajta. A szoknyát összefogta egy biztósító tűvel, amit a repedezett tükör mellett talált.

Sokáig ült ott, kintről hallotta a férfihangok duruzsolását. Megismerte köztük az ő hangját...Mintha mindig ismerte volna, olyan közel érezte magához mint még soha senkit. Felállt, lesimította a ruháját és körülnézett. A sarokban ott állt egy tál, mellette friss vízzel tele kannák. Nem vette észre mikor hozta be a férfi, talán elbóbiskolt közben.

 Kikukkantott az ablakon. Elég messze voltak ahhoz, hogy ha ügyes , akkor meg tud gyorsan mosakodni. Gyorsan kiöntötte a vízet az egyik kannából, ledobta a ruháját, és elkezdett a jéghideg vízzel mosakodni.Kissé rosszul esett az izzadt ruhájába visszabújnia, de nem hozott magával semmi mást.

Hosszú út állt mögötte. Amióta eljött csak az a kis krumpli volt a gyomrában amit akkor evett éppen amikor történt a dolog...Soha nem hitte volna, hogy egyszer tényleg megteszi. Egyszer tényleg feláll, azt mondja elég volt, és elindul. El, ki a nagyvilágba , mindegy hova , csak el innen. Érdekes az ember működése. Hiába van nagy lelki bánat, hiába érzi, hogy számára szinte vége a világnak, attól még megéhezik, megszomjazik, előjönnek a hétköznapi szükségletei.

Békesség Istentől testvéreim!

  Mivel Glückstadt nem tudta, hogy van itt egy Tündi-Bündi, hát bemutatkoztam... Na,nem szándékos volt, arról biztosíthatlak, nyájas olvasó...

  Történt, hogy ma éjszaka sem aludtam többet mint két óra , de ez azt hiszem már számotokra sem újság. Fél négytől fél hatig viszont keményen húztam a lóbőrt. Jól indult a nap, szeretett urammal beszélgettem hajnalok hajnalán, virtuálisan. Biztosítottuk egymást hű szerelmünkről, majd mindketten elkezdtük napi teendőinket.

Világszenzáció látott napvilágot a tegnapi nap folyamán, ám sem a Blikk, sem a Rtl-klub, sem a Tv2 nem számolt be róla, holott a magyarság ügyét régen látott módon ragyogja be ez az új remekbe szabott régészeti felfedezés. A világ legrégebbi ismert piramisáról tudniillik most már 100%-os bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a hun-magyarok, azaz elődeink, a mag (tudás) urai építették. A hüledezéskeltő hír röviden ismertetve a következő: a szénizotópos mérések alapján 34.000 évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban székely-magyar rovásírással íródott feliratokat találtak a szláv kutatók, s már egyértelműen azonosítottak húsz rovásbetűt is, melyek egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely-magyar ABC jeleinek vonásaival.

Amikor én még kissrác voltam....Emlékeztek erre a dalra? Amikor mi még kissrácok voltunk minden más volt....Ami nem baj, mert a világ változik, hála Istennek! Mégis, milyen jó visszaemlékezni a gyerekkorunkra! Mennyivel zöldebb volt a fű, mennyivel nagyobbak a fák! Akár órákig el tudtunk játszani egy-egy aprósággal. Élénken él az emlékezetmben amint az útilapuból "flekkent" sütöttünk, a homok volt rajta a bors, a téglapor a paprika... Vagy amikor a blokk előtt két nagy fa közé kötelet húztunk ki, egy rosszabb plédet vetettünk át rajta, a sarkait kihúztuk, és odaszögeztük a földhöz, az volt a mi sátrunk :))) Azon versenyeztünk, hogy ki tud több katibogarat összefogni, ők lettek aztán a játszótársaink...Amíg meg nem unták, mert aztán elrepültek...Volt katibogár-anyuka, apuka és gyerek...Attól függően hány pötty volt a hátunkon...Mert ugye azt tudjátok, hogy minél idősebb egy katibogár, annál több pöttye van?:)))

Bizonyára írtam már, szép volt a gyerekkorunk...Mindent megkaptunk a szüleinktől.

Kedves barátaim! Létrehoztam egy közös csevegőt a skypeon! Aki  ráérő idejében szívesen csevegne , írjon nekem privát üzenetet a facebookon vagy az iwiwen, megadom a címet és máris csatlakozhat a chatre!(Akinek egyiken sem vagyok ismerőse,ide is írhat)

Szeretettel  várunk mindenkit :)))Gyertek,legyünk egy helyen :)))

Anyák Napja