Megkérek mindenkit, aki a hargitai találkozóra el szeretne jönni, hogy jelezze május 15 ig, mindenképp! Azt is hogy hány személy jön a családból. Mivel itt is,meg a Szigeten oldalon is meg van hirdetve, kérlek írjatok privát üzenetben nekem, hogy össze tudjuk valahol számolni a létszámot. Köszönöm .

Email: tungye@gmail.com

Azt is jelezzétek, ha még nem tudtatok dönteni valamiért, akkor azt írjátok meg, hogy mikorra várható a válaszotok.

Tündi

Szervusztok kedves Barátaim!

Ha nem bánjátok, itt egy szösszenet piciny kis életemből.

Irtam nektek már Csöpi néniről, áldott emlékű szomszédasszonyomról. Hát jó nagydarab volt szegénykém, megvolt vagy 150 kiló is.'98 tájékán történt a vadnyulas históriám. Azért tudom az évszámot, mert akkortájt volt az az úri nyavalyám, a pánikbetegségem, nyomtam vagy 50 kilót vaságyastól.

Történt egy szép napon, mikor már a gyermekek iskolában voltak, jóuram meg elindult dolgozni, hogy éktelen kiabálásra lettem figyelmes.

Szeretett a Nagypapánál lenni. Pedig Tata nem főzőtt olyan jól mint az Anyu, nem is beszélt sokat. Mégis érezte azt a végtelen szeretetet ami az öregből áradt. Még akkor is, mikor megszidta. Nem szelíden szidta, mégsem volt ijesztő.

  Szerette azt a fanyar illatot is ami körüllengte. A pipa illata vegyült a szappan illatával, esténként az egész napi munka izzadságszagával.  Furcsa , nagy darab, csúnya háziszappan volt.Ő is azzal kellett mosakodjon amíg ott volt.  Mégcsak fürdőszoba sem volt, csak egy hatalmas lavór.

Drága barátaim!

A tegnap megnéztem, nem először , a Jézus életéről szóló filmet. Mélyen elgondolkodtatott. Kicsi kis porszemnek érzem magam, ugyanakkor Isten gyermekének, aki engem is úgy szeret, hogy egyszülött fiát adta értem is. És érted is, nyájas olvasóm. Van egy jelenet a filmben, amit többször visszatekertem és mindannyiszor a szívembe hasított. A viharban hánykolódik egy hajón a tizenkét tanítvány. Egyikük arra kéri Jézust, hogy ha Ő tényleg Isten fia, akkor parancsolja azt, hogy a vizen odamehessen hozzá.

Kedves barátaim! Amióta külföldön dolgozom, azóta folyton honvágyam van. De van amit szívesen magammal vinnék mikor hazautazom. Azt a tiszteletet amit itt az emberek egymás iránt tanúsítanak, na, azt simán el tudnám viselni otthon is...

  Sokszor elgondolkodtat egy -egy helyzet. Amikor a zebránál az autós már akkor megáll mikor én még csak a szándékom jelzem, hogy át szeretnék kelni...Amikor nem zebránál megyek át, akkor sem dudálnak rám felháborodva, sőt, ha én intek, hogy menjen csak, elvégre neki van elsőbbsége, még meg is köszönik...Amikor a boltan, ruhavásárlás után otthagytam egy (azaz egy!) centet, és kijöttem, az eladó utánam szaladt az utcára, hogy jajj, ez még az enyém, ez nekem visszajár!

Már zsenge gyerekkorában úton volt mindig. A szüleivel. Anya és Apa mindig vitte. Hol azért mert muszáj volt tovább állni, hol azért mert megunták a környéket. Laktak körgangos bérházban, hatalmas lakásban, laktak kis vályog viskóban, egy elfeledett, poros faluban, laktak pici kis faházban egy gyönyörű tisztáson.

Ez a pici kis faház lett álmai otthona, ahova azóta is visszavágyik. Ott szabad volt nagyon, ott boldog volt nagyon...Nem emlékszik, még nagyon kislány volt, hogy hol állt az a ház.

Kedves barátaim! Geréb Ágika kiegészítését teszem közzé.

Szeretettel köszöntelek Benneteket!

Pár heti vajúdás eredményeként megszületett az erdélyi nyári találkozó programja.
Próbáltuk úgy összeállítani, hogy mindenki igényeinek, elvárásainak megfelelő legyen.
Nagyolva az, mit János közzé tett....

Kiegészíteném azzal, hogy a panzió tulajdonos részéről bónuszként részt vehetünk egy esztenalátogatáson (ingyen kóstolás :), valamelyik este egy háromórás élő zenés táncházban (táncoscipőt hozzatok :), valamint, aki tud vagy meri, a lovaglást is kipróbálhatja.

Áldott reggelt barátaim! Bizony mondom néktek, érdemes volt a cigarettától búcsút venni! Halljátok-é? Finomabb a kávé, az étel! Mit finomabb? Íze van! S a mozgás! Legalább akkora örömet okoz , mint a cigaretta...Na jó, nagyobbat, mert közben ott a jóleső tudat, hogy hasznodra válik...

 Nem mondom...kívánom a cigit néha...Sőt , van, hogy a fél életem odaadnám egy szippantás jó büdös füstért...De ilyenkor az jut eszembe, hogy ha most rágyújtok, mindent elrontok.

Senki volt, nem létezett...Egy senkit, ugyebár szeretni sem lehet. De gyülölni sem...Csak átnézni rajta. Hisz ő nincs. Ha valamit tesz, talán egy pillanatra észereveszik. De ha hallgat senki nem szól hozzá, hisz nem is tudják, hogy létezik. Pedig volt idő, amikor Senki is azt hitte, hogy valaki...De tévedett...Újra ,és újra rá kellett jöjjön, hogy ő mégiscsak senki marad. Annyira, hogy tényleg levegőnek nézik. És nem csak fizikailag. Sőt, fizikailag van amikor valakinek gondolják.

Szép jó reggelt barátaim! Hát, nagy elhatározásra jutottam. Az utóbbi időben nem jól érzem magam, sűrűn fáj a fejem, nehezen lélegzem, hamar fáradok.

 Ettem én vitaminokat, sétáltam én nagyokat, de nem és nem lettem jobban. Elkezdtem hát kocogni. Persze nem minden nap, na...Mert volt olyan, hogy ki-ki hagytam...Jajjj, most esik, jajj, most fúj...jó kis kifogások...

  De a cigit, azt rendületlenül szívtam. Ha esetleg este elfogyott, már aludni sem jól aludtam, azt tervezgettem kétségbeesve, hogy ugyan mit csináljak addig amíg kinyit a trafik, hogy üssem el az időt...Mert felébredtem már hajnalban, és nem tudtam rágyújtani!