Gyűlölöm a tavaszt...nem kell már a kikelet...
Gyűlölöm a létet, nem kell már a lélegzet.
Mi végre süt a nap, minek kell még a fény,
Mire jó még a holnap, mire jó még a lét.
Kínrímek születnek szívemben,
Fájdalom van a lelkemben...
Kínoznak vágyak, melyek nem teljesülnek,
Nem marad más csak meddő ígéret...
Kínoznak hiányok, melyek szétmarnak,
Bennem vannak és békét nem hagynak...
Feloldozást adni nem tudok,
Nem tudok, pedig szívből akarok...
Kínrímek vannak szívemben,
Fájdalom van a lelkemben...

Szombaton ebéd után konganak a bevásárlóközpontok, alig egy pár vásárló lézeng a polcok között. Szeretem ilyenkor megejteni a heti élelem beszerzést.

 Ma is fogtam a kis gurulós bevásárlókocsimat, és elindultam. Gyönyörűen süt a nap, meleg van, egész jól éreztem magam...

 A boltban, ahogy számítottam is rá, alig pár ember volt. Többek között egy jó ötvenes pár. Vásárlás közben többször összefutottam velük...Hát mit ne mondjak...én éreztem magam rosszul azért amit a nő csinált a férfival.

Murok vagyok, szervusztok. Szép narancssárga a színem, van amikor kissé a vörös szín felé hajlok. Van , hogy nyúlánk, karcsú vagyok, van hogy kicsi tömzsi... A gyerekeknek azt szokták mondani, hogy , ha engem esznek, akkor jól tudnak majd fütyülni:)) Na, lehet, nem is olyan nagy lódítás ez:))De az biztos, hogy jobb lesz a látásuk, élesebb lesz tőlem. Te, tudod mit szeretek? Mikor a gyerekek esznek, csak úgy harsogok a foguk alatt:) Még az se rossz mikor levesbe tesznek, na, mert igaz ugyan, hogy megfőznek, de általában nem darabolnak fel...De főzelék nem szeretek lenni!!

Van az úgy, hogy nem jó semmi,


Van az úgy, hogy szeretnél máshol lenni.


Mert nem találod a helyed sehol,


Legyél bárhol a világon.



Van az úgy, hogy rajtad nem áll,


Van az úgy , hogy az élet megáll.


És olykor indulnál tovább,


De visszatart a komisz világ.



Hiába hív a boldogság,


A szikrázó mennyország,


Neked maradnod kell,


Neked menned nem lehet.



Kötnek kötelességek,


Kötnek az ígéretek.


Kötnek az elsírt könnyek.

Gazdag a mi gyönyörű anyanyelvünk! Sok szép kifejezés van, én most mégis a legszebbről, a szeretetről írok neked, nyájas olvasó. Érdekes, bármelyik szó közhellyé válhat, de a szeretet soha. Bárhányszor halljuk, mindig jó érzés tölt el. És mily sokoldalú! Mert ha ízlik egy finom étel, azt mondjuk rá : szeretem. Ha megveszünk egy szép ruhát, szeretjük viselni. És mennyivel mélyebb mikor azt mondjuk: szeretem a gyermekem, az unokám, a barátom!

 Tudtad, kedves olvasóm, hogy a magyar az egyetlen nyelv a világon, ami megkülönbözteti a szeretet szót a szerelemtől?

Kedves barátaim,

   nem tudom, jó helyre írom -e ezt a bejegyzést, ha nem, elnézést kérek érte. Egy cikksorozatra szeretném felhívni a figyelmet, amelyet a kolozsvári Szabadság c. napilap közölt ez év március 5. és április 9. között öt részben. Egy marosvásárhelyi tanár, Agyagási Vidor írja le 1889-ben Erdélyben megtett 769 km-es kerékpárútját , nagyon érdekes és jól megírt kordokumentum.Megtalálható a www.szabadsag.ro archívumában a Barangoló rovatban, szombati vagy vasárnapi számokban.

Lubickolok...biztonságban érzem magam. Jó itt, itt van Anya is. Sosincs hideg, átölel a jó meleg. Azt mondják, hogy egyszer csak megszűnik ez...Ki kell mennem a Világba. Az vajon mi? Vajon jó, vajon ott is lesz Anya? Vajon ugyanez az Anya lesz? Na, most inkább nem törődöm ezzel, inkább úszom még egy kicsit...

Jé! Tényleg kijöttem! Brrrrr, itt hideg van! Itt sok az ember... De itt van Anya! Ugyanaz az Anya! És most Anya becsomagol valamibe, ez jó, ez meleg...Igaz , nem olyan meleg mint odaát...de jobb mint amikor megérkeztem.

A múlt hét közepén Kézdivásárhelyen járva meglátogattam az ottani céhtörténeti múzeumot ,azzal a nem titkolt szándékkal ,hogy felkeresem az 1974 óta itt „tartózkodó“, időnként rejtegetett Zsuzsi és Andris babák népviseletbe öltöztetett gyűjteményét . Képeket közöltem róluk oldalunkon ,most néhány sorban ismertetném történetüket is . A Ceausescu – diktatúra utolsó éveiben rejtegetni kellett a babákat , a múzeum lezárt termeiben

Hangulata van minden napnak...Mindenhol a világon. Legyen bár esős vagy napsütéses, havas vagy szeles az idő, mindig mindenhol vannak boldog emberek, és vannak boldogtalanok. Na meg persze ott vannak az örök elégedetlenek. Nekik akkor sem jó semmi, ha napsütésben fürödhetnek, akkor sem, ha csillogó, szikrázó havas tájon sétálhatnak. Szegények...Mindenben a hiányt látják. Nem tudnak örülni, nem tudnak élni. De talán mégis van valami ami örömet okoz nekik. Az, ha éppen megtalálják azt amiért boldogtalanok lehetnek aznap...

A lány repült. Repült a kerékpárral, a fellegekben érezte magát. Gyönyörű volt a tavaszi reggel. Még nagyon korán volt, kihaltak voltak az utcák. De a madarak dallamos csicsergése betöltötte a világot. A levegő balzsamos volt, mélyen beszívta, érezte, hogy tisztul a tüdejével a lelke, a szíve, az érzései. Most már boldog, most már az is marad! Tudta, hitte. Pedig nemrégen még összetört szívvel, bánatos, nagyon bánatos lélekkel, megsemmisülve állt a világban.Azt hitte, hogy becsapták, azt hitte hogy vége a világnak.