Azon a nyáron Régenben volt két hetet, egy addig számára ismeretlen rokonnál és családjánál. Volt egy vele egyidős kislány is ott, így elég jól eltelt. Emlékszik, életében először látott olyant, hogy valakinek igazi úszómedencéje van. Persze tévében látott már, de az más...ebben ő is fűrödhetett. Felejteni vitték oda. Meg is tettek mindent, persze sikertelenül. Jóravaló emberek voltak, de azóta sem tartják a kapcsolatot. Nemrégen hallotta, hogy az egykori kislány most halt meg egy-két éve.

 Aztán Mama, Apa anyukája, elvitte Magyarországra. Mama kemény asszony volt. Szigorú. Őt szerette a legjobban a testvérek közül, legalábbis ezt mondja Gréta. És fösvény is volt Mama. Akkoriban nagy dolog volt, ha valaki évenként külföldre utazhatott. Mai napig nem tudja Mamának hogy sikerült minden évben útlevelet kapnia. Emlékszik, mindig nagyon sok édességet hozott, de nem adta oda nekik, spórolta, beosztotta, addig amíg olyan is megesett, hogy az utolsó tasak dunakavics kukacos lett...

  Életében először járt Magyarországon. Amint átlépték a határt Mama kimutatott az ablakon: látod, Terka, itt még a rét is piros-fehér -zöldben pompázik. Tényleg: a vadkamilla, a pipacs és a zöld fű a lobogót idézte. Siófokra mentek, a Balatonban fürödhetett, Sió gyümölcslevet ivott, ami az otthoni Fructo-hoz képest mennyei volt. Nem, itt sem volt bőkezű Mama. De azért néha kapott egy-egy pohár hűsítöt. Fagyit például soha. Pedig nagyon szeretett volna egy fagyit enni. Aztán utolsó nap, mikor már a pesti rokonoknál voltak, a taxit várták ami az állomásra viszi őket, Mama vett két fagyit...Egyet magának, egyet neki. Még meg sem kóstolhatta, megérkezett a taxi. Mama mint mindig, katonásan kiadta a parancsot, hogy segítsen a sofőrnek betenni a csomagokat. Addig megfogta a fagyit. Sietett a segítséggel, hogy el ne olvadjon. Mire visszaért az öregasszony kezében egy fagyi volt, aminek az utolsó falatjait ette. A Terkáét leejtette...Nem vett másikat. Pár év múlva látott egy olyan képregényt, ahol Donald kacsa fagyit nyal, a kis kacsának meg mondja: sajnálom , a tied leejtettem...Azóta is többször felvillan az emlékei között ez a kép, és Mama, amint eszi az utolsó falatokat.

 Mire eljött az ősz Terkának még jobban fájt Anya halála. Apa nem tudott segíteni...de valószínű nem is vette észre, hogy mi játszodik le benne. El volt foglalva a maga fájdalmával, vigaszt keresett ő is, néha talált is....Már elkezdődött az iskola, a tanárok, osztálytársak részvéttel voltak iránta. Egyszer nem Babu mellett ült a padban, nem emlékszik már miért. Ingrid volt aznap a padtársa. Ő elsuttogta óra közben Ingridnek, hogy bizony, szeretne meghalni, szeretne véget vetni az életének...

Másnap Apa mondta, hogy ne iskolába menjen, hanem Mamához, majd ő elmegy érte.  Hanka a másik Mamánál volt, Gréta a vőlegényénél. Mai napig nem tudja miért ezt kellett tennie. Igen ám, de az iskolában senki nem szólt, hogy aznap nem megy. Ingrid egy ideig rágódott , hogy mi lehet vele, aztán szólt egy tanárnak, hogy szerinte Terka öngyilkos lett, azért nem jött iskolába. Azonnal felhívták Apát a munkahelyén. Érdekes...Apa elfelejtett mindent, azt is, hogy ő mondta : Mamához menjen. Csak azt hallotta, hogy baj van Terkával, lehet, hogy bolondságot akar elkövetni...Vajon hogy lehet, hogy nem tudta már miben egyeztek meg? Pár kollegával elindultak haza, berontottak a házba, persze ő nem volt otthon....Mindenfelé keresték, de nem találták. Aztán Apa kétségbeesve ment fel Mamához...És ott, akkor ,abban a percben minden eszébe jutott...Hogy azért van ott Terka , mert ő mondta. Attól kezdve egy pár napig jobban figyelt a kislányra...

 Idővel aztán Terka is elkezdett újra mosolyogni...Idővel aztán ő is elkezdett újra játszani...De többé soha nem olyan önfeledten mint Anya halála előtt...

(Ez a három rész a készülő könyvem előzetese volt. Amint megjelenik, ígérem szólok, hogy hol lehet kapni, ha te, kedves olvasó esetleg kíváncsi vagy a folytatásra, megvásárolhatod majd. Azt is megígérhetem, hogy nem végig szomorú a történet, hisz majd vidám , vicces dolgok is történnek a Terka életében. Köszönöm, hogy figyelmet fordítottál az eddigiekre!)