Cumi és Dugó

 

   Cumi és Dugó cicának születtek. Ajándékba kaptuk őket egy volt kollégámtól,egy tűzoltó barátomtól. A sok szolgálat talán,vagy a csalfa természet,de a fajtatiszta perzsa nőstény cicájuk egy óvatlan pillanatban bizony félrelépett. Ebből a nászból született aztán Cumi és Dugó a két kis félperzsa kandúr. A nevüket már a páromtól és tőlem kapták. A sötétebb színű,erőteljesebb karakterű kandúrka a Cumi nevet kapta,mert előszeretettel cumizott az ember karján,becuppantva a bőrt a könyökhajlat közelében,ha netán ölbe vette. Dugó a kisebb,halványabb színezetű,félénkebb típusú kölyök,egyetlen dologgal próbálta magára vonni a figyelmet. A hangjával. Hamar rajt is ragadt a Dugó név. Eleinte gyakran hallotta,noha egész más okból használtuk,főként felszólító módban.                                                                  Nagyon jó testvérek voltak,csuda dolgokat voltak képesek művelni. Nyilvánvalóan bizonyították számunkra,hogy ok-okozati összefüggéseket képesek felismerni,és megoldást találni rá. Mindezt még tetézték az együttműködésükkel,ami számtalanszor megnevettetett,tudniillik konkrétan falaztak egymásnak.  Korán kerültek hozzánk,töredelmesen bevallom,bizony még nem voltak tizenkét hetesek,csak nyolc,mikor pótmamájuk és pótpapájuk lettünk. Meg is lett az eredménye,valószínűleg legkevésbé sem gondolták magukat cicának,emberként szocializálódtak,ez később is domináns vonás lett a viselkedésükben.  Cicc-cicc és ehhez hasonló megszólításra például abszolút nem reagáltak sosem,a gyere ide szóösszetételre annál inkább,és sorolhatnám még az étkezési szokásaikon át a tévénézésig a különböző cicátlan dolgaikat. Az egyik legérdekesebb eset a dohányzás elleni kampányuk volt.  Eléggé elítélhető módon a lakásban dohányoztunk,mentségünkre legyen mondva,annak a lakásnak,ahol akkoriban éltünk,négy méter húsz centi volt a belmagassága,mit mondjak az égőcsere sem volt a legegyszerűbb,viszont ilyen szempontból roppant előnyös.A konyha volt kijelölve erre a célra,hatalmas amerikai típusú konyha,az étkező részét a főzőcskézésre használt résztől csupán egy boltív választotta el. Vacsora után előszeretettel pöfékeltem a kanapén,miközben párom mosogatott,átbeszéltük a napi eseményeket. Történt egyszer,hogy Dugó a kis bátortalan,mikor belátta,hogy végképp nem figyelek a hangos véleménynyilvánítására,felugrott az ölembe. Szerencsétlenségére olyan félresikerült ugrás volt,hogy a kezemben tartott cigaretta bizony rögtön megégette azt a csöpp kis orrát. Pillanatnyi döbbent meglepődés után óriási panaszáradat vette kezdetét,ahogy a torkán kifért,kombinálva azzal,ahogy a mancsaival dörzsölgette a nóziját. No,cica piszéjére borogatást tenni,pestiesen szólva,nem semmi,de valahogy sikerült csillapítanunk a fájdalmát.Legalábbis a testit. Teltek múltak a napok,a balesetnek nyoma sem maradt,minden ment a megszokott kerékvágásban,azaz én így gondoltam.Fel sem tűnt,hogy Cumi cica minden este a szobában szeretne játszani,és Dugó cica sosem vesz részt benne. Csak később döbbentem rá,micsoda cselt eszeltek ki. Talán már egy hónap is eltelt,mikor úgy éreztem muszáj rákérdeznem kedvesemre,ugyan miért szívja el a cigarettámat,vagy miért teszi el,amit én esténként az étkező asztalán hagyok.  Nos rövid megbeszélés után,tisztáztuk,hogy ő éppen rólam gondolta ugyanezt. No igen,de ha nem ő,és nem én,akkor ki.  Már-már természetfeletti erők ténykedésére kezdtem gyanakodni,mikor is a véletlen fényt derített a rejtélyre. Egy este békésen tévéztünk a hálószobában,mikor drágám megszomjazott és megkért hoznék neki egy pohár vizet,amire szó nélkül elindultam a konyha felé. No ekkor ért a meglepetés. A villanyt felkapcsolva a következő kép fogadott. Dugó cica az étkezőasztal tetején,meglepett tekintettel néz rám,miközben szájában egy szál cigarettát tart,mint valami jó kutya a csontot. Aztán villámgyors sprint,farolás a járólapon a kanyart követően köd előttem-köd utánam a kanapé mögé. Na erre már én is moccanni tudtam,nem voltam rest arrébb húzkodtam a bútort,hát láss csodát,megkerült az elveszett. Komoly mennyiségű összetört és megrágott cigarettára bukkantam. Néztem-néztem egy darabig,aztán hahótázni támadt kedvem. Ez a két csöpp kis cica komoly tervet szőtt és hajtott végre annak érdekében,hogy megszűntesse a dohányzást a lakásban,azaz a bajnak a forrását,ami Dugónak fájdalmat okozott. Amíg Cumi játszani hívott és kitartóan produkálta magát,hogy játsszam vele,addig Dugó szálanként kipofozgatta a cigarettát a dobozból,eltördelte,szétrágta,és elrejtette a lakás különböző pontjain. A másnapi bútorhúzkodós takarítás minderre fényt derített. Mondanom sem kell,mennyit nevettünk rajta. Rákényszerültünk,hogy mi rejtsük el a cigarettát a cicák elől,és lényegesen kevesebbet dohányoztunk a lakásban,ebből kifolyólag összességében is. Két cica mutatott példát testvéri szeretetből…