A minap írtam egy blogot, feltéve a kérdést, hogy : mégis, mekkora a hitem. Őszinte írás volt, bántott nagyon a sok kétely ami bennem volt.
És lám, milyen csodásan is működik az Úr! Alig telt el pár nap, választ kaptam Tőle a kérdésemre! Mint az utóbbi hetekben oly sokszor, szomorúan, gyötrödve gondoltam a gondjaimra, keresve a megoldást. Gyarló módon most is emberektől vártam volna, hogy segítsenek, és mikor nem érkezett a segítség, sőt, inkább bántás jött attól akitől nem vártam, nagyon elkeseredtem.
Tegnap reggel is, mint minden nap, végeztem a dolgom, a megszokott rendben. Felébresztettem a bácsit, és lementem reggelit készteni. Már eközben kezdett valamiféle furcsa nyugalom eluralkodni rajtam. Aztán már reggelinél ültünk, amikor tisztán hallottam a belsőmben: Én itt vagyok neked.
Igen...az Úr szólt.
Eszembe juttatta, hogy Ő, történjen bármi, velem van, szeret. És akkor végig gondoltam egy pár dolgot. Egész délelőtt, egész nap soroltam magamnak: hálásnak kell lennem a családomért, az egészséges, gyönyörű fiaimért, a csodálatos unokámért, a férjemért, azért, hogy fedél van a fejem felett, azért mert munkám van, azért, mert lehetőséget kaptam az Úrtól, hogy a munkámban arra felé haladjak tovább, amerre régóta szeretnék, azért, hogy egészséges vagyok, hogy reggelente felébredek.
Rájöttem: nincs miért aggódnom! Isten szeret engem, és irányítja a sorsom, sőt, már jó előre elrendezte! Hálás szívvel feküdtem le az este, hálás szívvel ébredtem ma reggel is. Megerősödtem. És már tudok úgy imádkozni, hogy tiszta szívből mondom: legyen meg a Te akaratod!
Istené a dicsőség!
Kommentáld!