Első lépésként letette a cigarettát. Egyik pillanatról a másikra. Majd elkezdett futni minden reggel és este. Nagyon odafigyelt, hogy mit eszik, igyekezett csak és kizárólag egészséges ételeket fogyasztani, sok gyümölcsöt, zöldséget. Közben a kis lakást, amit bérelt mind inkább az otthonának érezte. Hála istennek az egészsége lassan helyreállt. Már barátokat is szerzett, nem volt annyira elveszett, a nyelvet továbbra is szorgalmasan tanulta, tökéletesítette. 

 De arra többé nem akart gondolni, hogy társra tegyen szert. Ahogy teltek az évek, mind gyakrabban szegezték neki a kérdést, hogy mikor megy már férjhez, mikor alapít családot. Sehogyan sem fért a rokonok, ismerősök fejébe, hogy ő így ahogy van boldog. Nincs szüksége férfira. És tényleg elérte azt a szintet, ahol elégedettnek érezte magát azzal amije volt. 

 Megkeményedett, de ettől még meleg szívű teremtés maradt. Tudatosan törekedett arra, hogy csak olyan emberek vegyék körül, akiket kedvel, akikkel szívesen van együtt. Azokat a kapcsolatokat amelyek mögött érdeket látott, egy-kettőre leépítette. Mind jobban erősítette a stabilitást az életében. Nem függött senkitől, sem anyagilag, sem érzelmileg. Önálló vállalkozásba kezdett, egyre sikeresebb lett. Révbe ért, egyedül, a nulláról indulva. 

 Szabad idejében fáradhatatlanul járta a környező erdőket, kijárt a közeli tóhoz, állatokat figyelt meg, fotózott le. Örömét lelte az élet adta pillanatokban, gyönyörködött a természet csodáiban. Ha úgy tartotta kedve, repülőre ült, és meglátogatta a szüleit, otthon maradt barátait. 

Szokásává vált, hogy figyelje az embereket is. Újra és újra arra a következtetésre jutott, hogy nem cserélne senkivel. A múltbeli fájdalmakkal együtt szerette az életét, rájött, hogy semmi nincs hiába, a Zsomborral történtek is egy kitünő lecke volt számára. 

 Hiszi és vallja: igaz szerelem csak a mesékben létezik. A páncélt a szíve körül nem engedi senkinek lerombolni. Ő így boldog. 

( E sorok írója most egy kicsit szabadabbra engedi a fantáziáját. Elképzeli, és reméli, hogy a jövőben Mara megtalálja élete párját. Egy olyan férfi képében, aki gyarló ugyan, de megérett arra, hogy úgy szeresse őt, ahogy megérdemli, tiszta szívvel, igaz lélekkel. Akit Mara is úgy tud majdan szeretni, ahogy egy nő csak szerethet. A lélegzetét is, minden apró porcikáját. És vesznek majd közösen egy kis kertes házat, megtöltik kutyákkal, cicákkal. Rendszeresen segítenek majd önkéntesen, szegény, beteg gyerekeken, és nagyon, de nagyon boldogok lesznek együtt! Adja Isten, hogy így történjen! )

                                              VÉGE

(A fenti írást a képzelet szülte. Bármiféle hasonlóság a valós életben esetleg megtörtént eseménnyel, vagy valós személyekkel való egyezés, pusztán a véletlen műve.)