Szerette a robogó vonatból szemlélni a tájat. Szerette, amint elsuhanva a házak, nyaralók, puszták, fenyvesek mellett, fel-fel villant egy-egy életkép. Mint most is. Ott annak a nagy háznak az udvarán két kamasz unottan passzolgatta egymásnak a labdát. Igazi focilabdát.  Nem volt semmi öröm a játékukban. Vajon miért? Talán túl sok mindent, túl könnyen kaptak meg rövid életük során, így nem lelték örömüket egy egyszerű labdajátékban. 

 A következő kép egy falu széli ház, előtte kispad, három öregasszony kuporog rajta, mellettük egy öregember áll, egyik lábát fiatalosan a pad legszélére tette fel, és mosolyogva mond valamit az asszonyoknak. Arcán huncutság, bizonyára valami fiatalkori emléket idéz fel, lehet még udvarol is egy kicsinyt az öregasszonyoknak...

 Cigánykaraván! Nem is tudta, hogy még létezik ez a fajta hagyományos cigánykaraván! Sátoros cigányok, így emlegették őket gyerekkorukban. Ponyvás kocsik, fák közé kihuzott spárgán száradó tarka ruhák. Egy mezítelen kisgyerek a vélhetően jéghideg hegyi patakban pancsol. Anyja a parton áll, csípőre tett kézzel kiabál felé valamit, mérgesen. Egy öreg cigány a fenyőfa tövében ül, jókora pipa lóg ki a szája sarkából, mindentudóan figyeli a jelenetet. Egy lány a tisztás közepén táncol, a vonatból nem látszik, nem hallatszik, hogy milyen zenére ropja. Elfogta a vágy hirtelen, hogy közéjük tartozzon... Szabadon jönni-menni a nagyvilágban, hegyipatakban fürdeni...

 Sorompónál halad el a szerelvény. Nyugati autók állnak zömmel az úton, becsukott ajtókkal, légkondis mind, nem zavarja őket várakozás közben a kinti hőség. Középtájon egy fűzöld trabant áll. Ajtajai tárva nyitva, vidám társaság téblábol körülötte. Egy idősebb úriember, egy fiatal lány, egy kisgyerek és egy középkorú nő. Érezhetően egy család, de nem gondol bele milyen kapcsok fűzik őket egymáshoz. Azon akad meg a szeme, ahogy a férfi a kisgyereknek magyaráz. Egyik keze a gyermek vállán, a másikkal mutat valamit a trabant felnyitott motorházteteje alatt. A fiúcska áhítattal hallgatja.

 Sokáig csak a gyönyörű táj mellett suhannak. Ember nem látszik közel s távol. Egy hirtelen kanyar után lassít a szerelvény. Kissé távolabb tisztás látszik, rajta két sátor. Öt felnőtt, két gyerek van a sátrak körül. A felnőttek valamin gesztikulálva vitáznak, talán azon, hogy ki melyik sátorban aludjon. Egy hat év körüli fiúcska valamit piszkál a fű között egy görbe vesszővel. Kicsi kislány áll pár lépésre tőlük, és integet a vonat felé. Visszaint neki. A kislány vadul elkezd ugrándozni, hátrakiált valamit a felnőttek felé és integet boldogan tovább. Saját gyerekkori énje jut eszébe. Ki tudja miért, nekik is fontos volt, ők is boldogak voltak, ha ezer idegen emberek észrevették őket és visszaintettek a vonatablakból, mikor a nagyszülöknél nyaralás ideje alatt ki-ki szöktek a vasúti sínekhez, csak úgy integetni...

 Szerette a robogó vonatból szemlélni a tájat...Szerette a megjelenő életképeket...