Félálomban nyújtotta ki a kezét, s nyomta le a régi vekker rozsdás gombját. "Mint egy repedt fazék, olyan a hangja"- gondolta, s Isten tudja miért, mosolyra rándult a gondolattól az ajka. Most is, mint minden reggel, beletelt pár másodpercbe, míg felfogta, hogy nem tud kipattani az ágyból, úgy mint régen. Ép jobb kezével megtapogatta a csonkot. A bal keze helyén éktelenkedő végződésre tévedtek az ujjai. Rücskös volt a bőre ott ahol összevarrták. De már nem viszketett. Megborzongott mikor eszébe jutott a baleset utáni állapota. Állandóan odakapott, hol a bal keze, hol a jobb lába helyére. Rettenetesen viszketett, és elviselhetetlen volt, hogy nincs mit megvakarnia. "Na, de látod, ez is elmúlt, ne sajnáld már megint magad, ugrás ki az ágyból!" Mondta ki hangosan, s elnevette magát, amint elképzelte, miképpen ugrik ki fél lábbal, fél kézzel. Egészséges kezével megragadta a megmaradt lábát, s más számára talán fura, de jól begyakorolt mozdulattal az ágy szélére tornázta magát. Szokott lendülettel ült át a kerekesszékbe, kicsit elcsúszott a feneke alá tett gyógypárna, de addig vackalódott, míg elrendezte. Zenét tett be, s elkezdte elkészíteni a reggelijét. Mielőtt elkezdett enni, bevette a gyógyszereit. " Micsoda luxus! -gondolta mosolyogva- előétel reggelinél!". Csendesen evett, élvezve minden falatot. Mélyen elgondolkozott. Eszébe jutott a felszínes élet amit élt a baleset előtt. Hajszolta az élvezeteket, csak azt látta, vette figyelembe ami kedves volt számára, a kellemetlen dolgok felett könnyedén átsiklott, úgy cserélgette a férfiakat mint más az ingét, mély lelki sérüléseket okozva némelyiknek. Mégis mindig panaszkodott: nincs elég pénz, sok a rezsi, idén csak belföldön tud nyaralni, undok a kiszolgáló, szemtelen a koldus, nem jó a film amire befizetett a moziban, unalmas a pasas akivel randizgat... Miközben mindig elég volt mindenre a pénze, remekül sikerültek a belföldi nyaralások, s persze esze ágában se volt, hogy odavessen valamit a nyomorék koldusnak... Most a rokkantnyugdíjából sehova nem megy nyaralni, sok mindenben másra van utalva, de ha sétálni viszi a szeretetszolgálat munkatársa, mindig megállítja a koldusnál, s kevéske pénzéből kedvesen nyújtja oda a papírpénzt, pár percet el is beszélget vele. Ha valaki azt mondja neki pár éve, hogy boldog, mi több teljesebb életet fog élni fél karral és lábbal, gúnyosan szembekacagja... Azt végképp nem hitte volna el az illetőnek, hogy sportolni fog, élsportoló lesz, s indulni fog a világmegmérettetéseken...

 "Győztél, Luca!- gondolta.- legyőzted a felszínes éned, hogy megtaláld önmagad"

Boldogan lökte el magát az asztaltól, s vidáman gurult a szekrény elé, hogy kiválogassa a mai randihoz a legszebb ruháját. Mert randira készült. Egy kedves, szeretetteljes férfival, akinek szintén teljes az élete, mint neki...