Elmondanám, Neked, Jézus, ha odalópozhatnék a jászol mellé, hogy mily gyarlók vagyunk mi emberek. Megköszönném, Neked, hogy a világra születtél...Hogy a bűneinktől megszabadítottál, hogy megváltottál...Jézusom, hagyd, hogy térden állva elmondhassam neked... Esendőek és bűnősek vagyunk. Te itt vagy. Fenséges vagy, magasztos vagy, még itt a marhák közt is, az istállóban. Mi meg...? Mi rohanunk, beszerzünk, versengünk, sütünk, főzünk, egymásra förmedünk, az ünnep nevében veszekszünk...távol vagyunk szeretteinktől, ha megszólalsz bennünk el-el hessegetünk...Hajszoljuk a pénzt, nem figyelünk egymásra...Miközben a Te születésnapod ünnepeljük. Áldott vagy. Szeretsz minket. És ezért bennünk is felébred a szeretet...a morzsája ugyan, de felébred... Odavetünk a koldusnak egy kis pénzt...Megnyugszik a lelkiismeretünk...Szinte fennhéjázva gondoljuk: Látod? Jók vagyunk...Nézd el nekünk ezt is Jézus...Bocsásd meg nekünk ezt is. Mi tényleg úgy gondoljuk, hogy semmi baj velünk. Filozofálunk, megmagyarázunk, megfelelünk...és szeretünk...Tőled tanuljuk a szeretetet. Áldott vagy. Nem tudtam ott lenni a jászol mellett. Ezért Te eljöttél az életembe. Elmondhatom neked most... Köszönöm.
Áldott, szeretetteljes karácsonyt kívánok drága hozzátartozóimnak, kedves barátaimnak, ismerőseimnek!
Kommentáld!