Fiú: Szeretlek, édesem!
Lány: Szeretlek , kedvesem!
Fiú: Soha nem múlik a szerelmem!
Lány: Örökké szeretni foglak!
Fiú: Itt egy szál virág, neked hoztam!
Lány: Ó,nem kellett volna!
Fiú : De igen, megérdemled...
Pár év múlva.
Vőlegény: Édesem, ugye nem lesz nagy lagzink?
Menyasszony: Jajjj, kedvesem, csak egy pár ember!
Vőlegény: Akkor jó édesem. Mondd,szeretsz engem?
Menyasszony: Persze édesem, csak most a vendéglistát állítom össze.
Vőlegény: Rendben,szerelmem....
Egy év múlva.
Ifjú férj: Biztos, édesem?
Ifjú asszony: Igen, drágám. Már három hónapos a magzat.
Ifjú férj: Nem kellett volna várni még vele?
Ifjú asszony: Jajjj, drágám, meddig?
Ifjú férj: Nem lehet már semmit tenni?
Ifjú asszony(kissé sértődötten): Nem,hogy képzeled? A mi gyerekünk!
Ifjú férj: Nem úgy gondoltam, édesem...
Még egy év múlva:
Apuka: Hallgattasd már el azt a gyereket!
Anyuka: Ne ordíts! Inkább segíts!
Apuka: Nem elég a munkahelyen a stressz, még itthon is..
Anyuka: Neked könnyű! Reggel elmész, este hazajössz! A gyereket meg egyedül nevelem!
Apuka:Jól van, jól van, ne siránkozz mindig! Miből telne a szép ruháidra , ha nem így lenne?
Anyuka: Hányd csak a szememre, nyugodtan! (sírva fakad)
Tizenöt év múlva.
Férj: A gyerek már megint lógott a suliból!
Feleség: Na, már ez is az én hibám!
Férj: Te nevelted!
Feleség: Volt más választásom???
Férj: Kihagytatok mindenből!
Feleség: Ki akartál maradni!
Kamasz: Más sincs itthon csak a cirkusz!!!( kirohan,ajtót becsapja)
Hat év múlva:
Örömapa: Hol a nyakkendőm? Ebben a házban soha semmi nincs meg!
Örömanya: Ott van ahova tetted!
Örömapa: Rendes asszony ilyenkor a férj nyakkendőjét köti...
Örömanya: Rendes ember ilyenkor kedvesebb a feleségéhez!
Örömapa: (maga elé dünnyög): Nem értem mit vár tőlem...nem értem...
Két év múlva:
Nagymama: Jajjj, apjuk! Nagyszülők lettünk!
Nagyapa: Nahát!
Nagyanya: Csak ennyi a hozzáfűzni valód?
Nagyapa: Nem kéne örömtáncot járnom?
Nagyanya: de igen! (Duzzogva elvonul)
Sok,sok év múlva:
Öregasszony: Jajj,nagyon beteg vagyok, édes jó uram...
Öregember: Jól van, asszony,ne sírj mindig...
Öregasszony: Nem sírok...Nincs benned együttérzés...
Öregember: Dehogy nincs. Csak elegem van a nyavalygásodból.
Öregasszony: Jajjj, hogy is bírtam ki melletted ennyi éven keresztül!
Pár év múlva:
Vénasszony: Napok óta nem szólunk egymáshoz...
Vénember: Mit szóljunk?
Vénasszony: Akármit.Vénember: Nincs mit....
Kommentáld!