Már megint ezek a fránya krumplibogarak... Soha nem szabadul meg tőlük. Bezzeg a Maris fia, egy kettő rájuk spricceli a mérget, s már husss, el is pusztulnak. De a Maris pityókája nem is olyan finom mint az övé! Az ő kertjében csak csíki pityóka terem, Csíkból hozatta a vetnivalót, "bio" ahogy az okosok mondják manapság. . Mert ő bizony leszedi egyenként a bogarakat, öszegyüjti egy üvegbe, s aztán elviszi jó messzire, ki a patak partjára. Ott elengedi őket. Mert nincs szíve elpusztítani. Mondják is, hogy bolond ez az öreg Juliska néni. De ő nem bánja. Hát ezek nem gondolnak bele, hogy mi lenne, ha egy napra, csak egyetlen egy napra megfordulna a világ sora? Ha, mondjuk az pityókabogarak egyszer csak akkora hatalommal bírnának az Úristen által, hogy ők pusztitanának el minket,? Mert kártékonynak ítélnének... Vagy a kutyák bennünket vernének láncra! És csak akkor kapnánk enni, inni, mikor ők úgy gondolnák? Vagy a fák lemetszenék egyik másik kiálló részünket, mert úgy mutatósabbak lennénk... 

 Na, Julis, gondolta magában, már megint elkalandoztál.  Jól mondta a megboldogult ura, örökké elszaladnak a fejében a kisördögök. Kinek jutna még ilyen az eszébe...Méghogy a krumplibogár elpusztít minket, embereket ... Nyögve emelkedett fel. Az üveg megtelt, ha a szeme nem csal, akkor nincs több bogár a leveleken. Rácsavarta a kupakot és elindult a patak felé. Odaérve kiürítette az üveget, és éppen vissza fele akart indulni, mikor megakadt a szeme egy sima, lapos kövön ülő békán. Okos szemei vannak, futott át a fején. Úgy néz, mintha várna valamit tőlem... Leült egy fa tövébe és nézte a békát, várt. Nem történt semmi. Nagyot sóhajtott, elmosolyodott a saját bugyuta gondolatain, és elkezdett felkecmregni. Julis, Julis, dorgálta félhangon magát, sose nő be a fejed lágya. Egyszer csak hangot hallott. "Ne is nőjjőn!" Riadtan nézett körül. Senki nem volt ott, csak a béka ücsörgött tovább a kövön. Kissé megszaporázta a mozdulatait, arra gondolt, hogy most már tényleg teljesen elment az esze. De a hang megint megszólalt: "Dehogy ment el az eszed. Azért, mert nem veszed észre, hogy én szólok hozzád, mert nem gondolod, hogy egy béka beszélni tud, még nem vagy bolond! Mert úgy mint ti, nem tudok beszélni, de látod-e, mégis érted minden szavam. Julis, menj csak haza, maradj meg ilyen tisztának, mert ilyennek csak a kiválasztottak tudnak maradni. És figyelj továbbra is, hogy az állatokat, növényeket ne bántsad. Vedd észre továbbra is a természet csodáit, melyet a jó Isten nekünk, élőlényeknek teremtett. Boldog asszony vagy te Julis. " 

 Arra ébredt, hogy nagyon melege van. A fa árnyéka időközben elköltözött a másik oldalra, és a nap egyenesen rásütött. A kőre nézett. A béka éppen akkor cuppant le róla, belecsobbanva a patakba. Búcsúra emelte a kezét, intett a békának, s közben mondogatta: Bolond vagy te Julis, kötözni való bolond...Méghogy beszélő béka...Nem is csoda, hogy Bolond Julisnak hívnak a faluban...

 ( Ismertem Bolond Julist. Csak ennyi volt a bűne: szerette, óvta a természet minden élőlényét. Ezért tartották bolondnak. Talán nem is ő volt bolond, csak ő nem sajnálta az időt, fáradtságot, hogy tegyen is az élőlényekért...