Amikor reggel kinyitotta a szemét, nem tudta hol van. Aztán minden eszébe jutott. Emlékezett a bűzös leheletre, a mocskos kezekre, a durva hangra és a jeges félelemre. A rémület elszorította a torkát. Istenem, hogyan szabaduljon innen? Nehéz volt a feje, valószínű az ütéstől,  alig bírta felemelni. Körülnézett. Mocskos szobában volt, a falakon szakadt, zsírfoltos tapéta, egy kitört lábú szekrény, melynek az egyik ajtaját csak egy rozsdás sarokvas tartotta, piszkos ruhák hevertek egymás hegyén-hátán benne. A szoba távolabbi részében egy rongyos, jobb napokat látott fotelben ült a férfi, gonosz vigyorral nézte őt. Érezte amint a félelem felkúszik a gerincén, egészen hatalmába keríti. Nem szabad pánikba esnem, gondolta, túl kell járnom az eszén.

Nézte a férfit. Undorító teremtménye volt a világnak. Nagy, elhízott test, alkoholtól duzzadt, borostás arc, mélyen ülő apró disznó-szemeiben semmi más nem látszott, csak gonoszság. Valamikor fehér ing gallérja kandikált ki a molyette szürke kötött pulóver alól, fekete szövetnadrágja fényes volt a rárakodott zsíros kosztól.

 Visszahanyatlott a bűzös párnára, rázta az undor. Próbálta összeszedni a gondolatait, de nem maradt ideje, mert a férfi megszóllalt.

" Na, most végre megvagy! Mióta kereslek, de most nem szabadulsz, te szajha! Megkapod méltó büntetésed! Az összes elkövetett bűnödért!"

"Mit akar tőlem?"-kérdezte megremegő hangon

"Méghogy mit akarok?? Ezt mered kérdezni? Hát elmondom én mit akarok! A pokol tűzén fogsz égni, de előbb még itt a földön bűnhödsz, erről én fogok gondoskodni!"

"De hát nem is ismer, mit követtem el maga ellen?"-próbált uralkodni a hangján a kérdés közben, de érezte, hogy kissé hisztérikusan hangzott.

A férfi nem válaszolt, feltápászkodott és elindult felé. Fenyegetően feléhajolt, olyan közel, hogy érezte a bűzt ami áradt az egész emberből, és rekedten suttogva ezt mondta:

" Te vagy minden bűnnek az eredete, te taszítottad a világot romlásba, miattad kell szenvednem, de most majd meglakolsz! "

Ezzel megfordult és kiment a szobából. Hallotta amint rázárta kivülről az ajtót. Pánikszerűen kiugrott az ágyból, de vissza is roskadt, hasogatott a feje, csillagokat látott. Mélyeket lélegzett, és szép lassan felállt. Ablakot keresett, hogy segítségért tudjon kiálltani, de nem talált.Érezte, hogy innen nincs menekvés, jeges rémület öntötte el.

 (folytatása következik